Osváth Zsoltéknak valóra vált az álomesküvőjük
Nyolc év után megható szertartáson kimondta egymásnak az igent Osváth Zsolt és a párja, Patrik. A nem mindennapi esküvőt két helyszín is visszamondta, de ez sem vette el a pár kedvét, és végül megtalálták az ideális környezetet, ahol szeptember 10-én olyan szertartást tarthattak, amilyenről mindketten álmodtak.
– Édesanyámnak – aki már nincs velünk – ezen a napon van a születésnapja, ráadásul rengeteg barátunk van a színházi, zenei és televíziós világból, akiknek a szombat munkanap... ez is hozzájárult a döntésünkhöz, hogy vasárnap tartsuk az esküvőt – mesélte a nagy napról Osváth Zsolt. – A magyar törvények szerint persze a miénk egy bejegyzett élettársi kapcsolat lehet, ami szinte a házassággal azonos jogokat biztosít, de számunkra a nagybetűs esküvő volt, méghozzá a sírós fajtából. Mindenki elérzékenyült, és természetesen mi sem bírtuk ki könnyek nélkül. Engem a nagymamám vezetett az anyakönyvvezetőhöz, míg Patrikot az édesapja, mert egyikünk édesanyja sem él már. Ezt a rövid utat könnyezve tettük meg.
Zsolték a szervezés során nem mindenütt találkoztak barátságos fogadtatással: két helyszín is visszamondta a rendezvényt, amikor megtudta, meleg esküvőt tartanának.
– Nem tagadom, ez nagyon rosszul esett, de addig kerestünk, amíg meg nem találtuk a tökéletes helyszínt. Az egész esküvő olyan volt, mint egy álom, minden úgy történt, ahogyan elterveztük. Három dologban teljesen biztosak voltunk: az egyik, hogy a bevonuló zenénket Vásáry André énekli majd; a második, hogy a Margaret Island zenél a lagziban, a harmadik pedig, hogy Kiss Márk tervezi a ruhánkat.
Ez utóbbi igazán különleges volt: Patrik hófehér overált viselt, amelyhez zakó és egy uszálynak is beillő palást társult, Zsolt pedig ezüsttel átszőtt, fekete öltönyt vett fel a szertartásra. Az esküvőn minden az ifjú párról szólt, és arról a sok magasságról és mélységről, amelyen az elmúlt nyolc évben keresztülmentek.
– Tudtam, hogy nem akarok klasszikus esküvői táncot, és amikor szó szerint megálmodtam, mit szeretnék, azonnal lejegyzeteltem. Egyeztettem Vincze Tünde légtornásszal és a táncos Gomez Martinsszal, így született meg a performansz, amit végül előadtunk. Az életünket táncoltuk el, a megismerkedésünket, a ValóVilágot, a nehézségeket, az étterem megszületését, sőt, a majdani gyerekünket is beleszőttük. Gomez jelképezte az életet, amely néha különböző akadályokat gördít elénk, a végén pedig mindketten a levegőbe emelkedtünk – mesélte még mindig elérzékenyülve Osváth Zsolt.
A szerelmesek, akik fogadalmat tettek egymásnak, abban is biztosak, hogy – bár ezt a magyar törvények egyelőre nem teszik lehetővé – mindenképpen megtalálják a módját, hogy közös gyermekük lehessen. Zsolték leginkább örökbe fogadni szeretnének, hiszen ő maga is állami gondozott volt. A pár egyelőre csak amolyan előzetes nászútra készül, később azonban szeretne egy igazi álomutat is.
– Nem spóroltunk az esküvőn, de nem szerettünk volna pénzbedobós menyasszonytáncot sem, ugyanakkor fontos volt, hogy megvendégeljük a barátainkat, illetve, hogy mindenki jól érezze magát. Így hamarosan csak egy előzetes nászútra utazunk egy hétre Londonba, aztán meglátjuk, mikor tudunk felkerekedni egy igazi nászútra.
