Hajnalig beszélgettünk
Alábbi cikkünkben Szilvi és Peti történetével ismerkedhettek meg, hogyan találtak egymásra a Randivonal segítségével!
Mikor megláttam, olyan szerelmet éreztem, mint még soha azelőtt, és Ő is így érzett irántam. Reggelig sétálgattunk a pesti utcákon. Onnantól kezdve a kapcsolatunk meg volt pecsételve. A mi történetünk 2008-ban kezdődött. Akkoriban nem voltam valami kiegyensúlyozott lelkileg, a szabadidőmet az internet foglalta le. Egyszer csak – magam sem tudom, hogyan – erre az oldalra hozott a sors.
Nem akartam regisztrálni, nem is érdekelt az egész, hisz nem bíztam az online társkeresésben, és még csak nem is kerestem párt, majd arra gondoltam, még is regisztrálok, csak hogy körbenézzek, milyen is egy ilyen oldal.
Kitöltöttem az adatlapot, nem adtam meg túl sok információt, sőt még fotót sem csatoltam. Úgy gondoltam, ez az egész, nem tart tovább néhány percnél, és odébb állok. Mikor beléptem, elkezdtem nézegetni mások fotóit. Érdekesek voltak, olykor mulatságosak is, majd láttam egy olyan férfi fotót, ami nagyon megfogott, és folyton csak a két szempárt néztem.
Peti valamiért akkora szimpátiát keltett bennem, hogy nem tudtam mire vélni az egészet. Gondoltam egyet, és elküldtem egy üzenetet, amiben csak egy mosolygós fej szerepelt. Tovább nézelődtem, majd rövid idő eltelte után érkezett egy válasz, és elkezdődött egy rövid, de nagyon vidám beszélgetés.
Annyira felszabadultnak, jókedvűnek éreztem magam, hogy még a könnyem is potyogott a nevetéstől. Szerettem volna, ha kicsit könnyebben menne a beszélgetés, így elkezdtünk MSN-ezni.
Egész addig beszélgettünk, míg kora reggel munkába nem kellett indulnom, ő pedig már arról faggatott, mikor leszek újra gép előtt. A következő napok így teltek, hajnalokig beszélgettünk egy fotó és egy hang nélkül.
Minden jól ment köztünk, a probléma csak azzal volt – amit már az első beszélgetésünk alkalmával elmondott – hogy 6 nap múlva külföldre megy dolgozni. Eljött a 6. nap, és elköszöntünk egymástól. Ígérte, hogy mindenképp jelentkezni fog, s ez így is lett. Elkérte a számomat és attól fogva sokat beszélgettünk. Így telt el egy hónap, mi pedig csak akkor találkoztunk először.
Mikor megláttam, olyan szerelmet éreztem, mint még soha azelőtt, és Ő is így érzett irántam. Reggelig sétálgattunk a pesti utcákon. Onnantól kezdve a kapcsolatunk meg volt pecsételve.
6 hónap múlva, megkérdezte, van e kedvem hozzáköltözni a fiammal. Bár sok lemondással járt, boldogan mondtam igent neki.
