Nem tudtam elképzelni, hogy összejön
A következő történetet Renáta küldte, hogy elmesélje, hogy találta meg a szerelmét az interneten keresztül.
Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy ez összejön. Hogy egy társkeresőn találjak párt ÉN?!?! Ugyan... Nem is voltam rágörcsölve a dolgokra, hogy egy a randin múlik minden és most kell meggyőznöm valakit arról, mennyire szép-okos-kedves-aranyos-tökéletes vagyok. A randik változók voltak, mondjuk egynél többször csak egy sráccal találkoztam, de az is inkább olyan baráti pizzázás volt.
Az utolsó pár hónapban már nem is látogattam a Randivonalat, mert kezdtem kicsit besokallni a „szép vagy, ismerkedjünk” (köszi, hú de megerőltető lehetett ez a három szó), „van kedved ismerkedni?” (nem, ez a hobbim, hogy társkeresőkre járok) jellegű üzenetektől. Valami oknál fogva mégis felnéztem, és egy új üzenet fogadott, nem is értettem, mert az e-mail címemre szoktam kapni egy értesítőt, ha valaki írt, kivéve ebben az esetben…
A levél nagyon aranyos volt, humoros, kerek, volt eleje, közepe, vége, ez már magában megfogott, majd megnéztem a fiú adatlapját, a képeit és azt a pár dolgot, amit magáról írt. Szimpatikusnak találtam. Válaszoltam is a levélre, csak mivel a levél több mint egy hete érkezett, nem igazán számítottam válaszra.
De szerencsémre tévedtem, pár napi levelezés után pedig már számot is cseréltünk, majd összejött a személyes találkozás, amit még pár követett, és azóta együtt vagyunk.
Renáta
