Janza Kata újra szerelmes
Janza Kata főnixként született újra az elmúlt két esztendőben, ami nem véletlen. Az Operettszínház művésze olyan titkokat árult el az életéről, amelyek teljesen új megvilágításba helyezik a tökéletesnek látszó színésznőt.
Janza Kata az 1972-es napkitörés pillanatában született: elmondása szerint azt a rengeteg energiát, ami akkor felszabadult, ő mind magában hordozza. Mindezt pedig szereti arra használni, hogy másoknak segítsen. „Ha valaki sírt az óvoda udvarán, én sorba állítottam a gyerekeket és megénekeltettem őket. Egyből kiderült az ég. Édesapán attól kezdve úgy hívott: a nap gyermeke” – mesélte.
Éppen ezért kedvelte meg a musicalek világát.
„Ott egymásnak adjuk át az energiát, és abból a végén valami csoda születik” – mondta, majd hozzátette: „én nem szólókarrierre vágytam.”
Kata nemrég komoly súlyfeleslegtől szabadult meg: cirka fél év alatt ledobott 14 kilót csupán azzal, hogy nem evett édességet és kenyeret.
Egy percig sem éheztem.
„Borzasztóan örülök, hogy visszakaptam a 38-as méretemet, nem győzök ruhákat vásárolni a neten” – árulta el, majd azt is bevallotta, hogy az életmódváltással járó vásárlás ugyan nagyobb költésekkel járt, de azt vallja, egy „kis jutalom jár nekünk, ötvenes nőknek.”
A fogyáshoz leginkább motivációra van szükség, amiből bőven jutott Katának mostanában. Elárulta, hogy miután tönkrement a párkapcsolata, kétségbeesett. Később azonban sikerült kimásznia a gödörből, most pedig szeretné megosztani a tapasztalatait a nőtársaival.
„Az én életem egy tündérmese volt ötvenéves koromig. (...) Mindent tálcán nyújtott az élet, s bár nyilván helyt kellett állni a pályán, de olyan sokkoló változások, mint amelyek most köszöntek rám, eddig nem voltak” – mesélte a színésznő, akinek az életében egyszerre jelentek meg munkahelyi és magánéleti változások.
„Amikor hét évvel ezelőtt megismertem ezt a nálam huszonkét esztendővel fiatalabb pályakezdőt (Pesák Ádám musicalszínészt – A szerk.), tudtam, hogy ennek a kapcsolatnak nem lehet jövője. Egyszer úgyis továbbáll. Aztán szépen lassan elhittem, hogy együtt maradhatunk. Szívvel-lélekkel hittem kettőnkben, és akkor hirtelen... Az ötvenedik születésnapomon ott álltam egyedül, sebzetten. (...) De volt más baj is. A változások az Operettszínházban, ami harminc éve az otthonom. Hirtelen azt éreztem, már nem számítanak úgy rám, mint korábban.”
A színésznő nehezen élte meg a karrierjében előtte álló kihívásokat is: „Nem kaptam meg egy főszerepet a színházban, pedig úgy nézett ki, hogy az enyém lesz.”
Végül egy mellékszereppel kellett beérnie, ami mindenért kárpótolta, hiszen „éppen ezért a mellékszerepért ítélték nekem a Honthy-díjat.”
Ráébredtem, hogy nem lehet a korunkat kicselezni. Szembe kell nézni vele. Ha nem tesszük, az visszaüt.
„El kellett mélyülnöm, hogy találkozzam végre önmagammal. Nem véletlenül hívják változókornak. Felborult az életem, egy másik korszak kezdődik, ezt el kellett fogadni, és kitalálni, hogyan tovább” – mondta.
Ez sikerült is Katának: miután elfogadta a változásokat, megtanult velük együtt boldogan élni.
Nemrég újra rám talált a szerelem...
– újságolta a színésznő, aki arra a kérdésre, milyennek látja magát tizenöt év múlva, azt mondta: olyannak, mint Meryl Streep vagy Helen Mirren.
Már tudom: szeretve vagyok.
