Így telt Lukács Sándor házassági évfordulós karácsonya
A Vígszínház társulata immár második alkalommal ítélte a Ruttkai Éva-emlékdíjat a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Kiváló és Érdemes művésznek. Lukács Sándor (72) a Kaddis a meg nem született gyermekért, a Honderű és a II. Richárd előadásaiban nyújtott kiemelkedőt, de férjként is példás.
A színész másként éli meg a második díjat.
– Most jobban tudok örülni neki, mert az időközben eltelt 26 évben a társulat kicserélődött. Kivételesen boldogító érzés, hogy a fiatal kollégák voksaival lehettem a Ruttkai Éva-emlékdíj legidősebb birtokosa. Már csak néhányan vagyunk itt azok közül, akiknek volt alkalmunk személyesen ismerni Évát, büszkén mondhatom, mély és kedves barátság volt közöttünk.
– Néhai Kertész Imre regényének színpadi változata pályafutásom egyik legnehezebb munkája. Különleges megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam a meghajlás után, és éjfél előtt az álom sem talál rám, annyira pörög még a motor, de a Honderű és a II. Richárd is közel áll hozzám.
Lukács Sándor a karácsonyukról is mesélt.
– Ezen a december 24-én is a hitvesi nosztalgia repített a virágboltba, ahol karácsonyi törzsvásárlóként is kitüntetve éreztem magam. Most is itt illatozik az asztalunkon a megrendelt orchideacsokor, amely olyan gyönyörű, mint 43 éve, és jólesett, amikor a virágkötő kedvesen megjegyezte: „Ha nem telefonál, akkor is megcsináltuk volna.”
Forrás: Blikk
