Gianni és Zita hosszú utat tett meg a szülővé válásért
Gianni Annoni és Debreczeni Zita második gyermeke közel fél éve, márciusban született meg. A családapa most őszintén mesélt arról, hogyan telnek a mindennapjaik, immár négytagú családként.
„Óriási felelősséggel tartozunk a gyerekeink felé, ez a kiindulási pontom. Különböző családoktól származunk, különböző hátteret képviselünk, s nekünk, szülőknek kell addig gyúrnunk a kétféle gyurmát, amíg megkapjuk a megfelelő színárnyalatot. Az évek során egy párnak össze kell csiszolódnia, hogy azután együtt legyünk képesek lerakni azokat a pilléreket, amelyek segítségével a gyerekeink elindulhatnak. A szerelem az első, a második a türelem; szerintem az igazi szeretet nem létezhet elfogadás nélkül. Egyébként az egyik első érzés, ami a szülőkben kifejlődik, az aggodalom, de nem szabad, hogy ez eluralja a mindennapjainkat. Én mindent megteszek a srácok biztonságáért, emellett a Jóistenre bízom őket” – mondta Gianni, hozzátéve: náluk a mai napig tart ez a csiszolódás, de folyamatosan küzdenek egymás boldogságáért.
A sztárséf szerint nincs pontos recept a gyerekneveléshez, ám az egyik legfontosabb dolog, hogy példát mutassunk nekik.
„A párod fontossága, az odafordulás felé... ezt látják a gyerekek.
Nehéz úton haladtunk végig Zitával, míg szülők lehettünk, de előre biztosítottam őt, hogy akkor is a párom lesz, ha nem sikerül szülővé válnunk.
Példaként a hitet adom át az új generációnak, Zita pedig behozta a lazaságot, hogy a fiúk ne legyenek olyan 'kockán' nevelve, mint egykor én. Érezzék, hogy mindig számíthatnak mindkét szülőre. Viszont néha ki kell billenteni őket a komfortzónájukból. A lényeg, amit elültettél bennük, az ott van mélyen, szinte elfeledve, de fiatal felnőttként ott cseng majd újra a fülükben” – mondta Gianni, aki nemrégiben Olaszországba utazott a családjával, így a család másik felével is együtt lehettek a gyerekek.
„Nagyon vártam már a találkozásokat, és a fejlődés is ránk fért. Gianfi most jobban tud magyarul, mint olaszul, de a rokonokkal gyakorolhatott.
Itthon vegyesen szólunk hozzájuk, de a nagyobbik fiam cseles: azt kérdezte, miért beszélek hozzá olaszul, hiszen amikor az anyukájával beszélek látja, hogy értek magyarul.
A gyerekek roppant okosak, csak mi szoktuk ezt olykor figyelmen kívül hagyni. Zita nem nagyon tud olaszul, bár sokat ért, és azért le tud teremteni, ha nagyon akar” – mondta Gianni, majd azt is elárulta, mi volt a fia első szava.
„Az első szava az 'amico' (barát) volt, amit csak micónak rövidített, ez volt az ő plüss nyunyókájának a neve. De nemcsak a nyelv miatt megyünk haza, hanem azért is, hogy többet kapjanak belőlem: életérzést, mentalitást, azt, hogy miért szeretem ennyire a földet, a gasztronómiát, magát az életet. A két világképet kell magukba szívniuk, s később majd választanak, hogy melyiket vallják inkább a magukénak. Gianfinak emellett meg kell tanulnia adni, megosztani is. Tart a dackorszak és a féltékenység, de minden kialakul, egyúttal látjuk, mi mindenen mentek keresztül a mi szüleink, amíg felneveltek bennünket” – fogalmazott a sztárséf.
