Agárdi Szilvia bízik férjében
Agárdi Szilvi és férje, Czerődi Gergő az esküvőjük után költöztek össze, így az azóta eltelt idő arról szólt, hogy megtanultak egymás mellett élni és kitapasztalták egymás szokásait.
– Geri költözött hozzánk, így nekem könnyebb volt, hiszen tudtam, mi hol van a házban és a kertben is. A szüleimmel közös házban lakunk, ők a földszinten, mi felül. Két külön háztartást viszünk, bár a legtöbbször apukám főz. Ha nem ér rá, akkor Gergő a szakács. Olyankor én vagyok a kuktája, hámozom a krumplit és kóstolom az ételt, aztán pakolom a mosogatógépet – nyilatkozta Szilvi, aki bár nem lát, de kiveszi a részét a házimunkából.
– A mi házasságunk kulcsa a szeretet és a humor. Még nem veszekedtünk, de vitáink voltak. Igaz, azok is csak pár percesek. Gergő korábban nem volt az a beszédes fajta, nehezen állt át, de megértette és elfogadta, hogy nekem csak a szavak vannak. Én nem tudok olvasni a mosolyából, a tekintetéből, a gesztusaiból. Hozzám beszélni kell, tapintani, érezni, ölelni. Így aztán mi nagyon sokat beszélgetünk és mindent kimondunk. Ez pedig nagyon nagy ajándék egy házasságban – árulta el kapcsolatukról.
Agárdi Szilvi családja új taggal bővült
„Sosem láttam Gerit, mégis hozzámentem” ‒ Agárdi Szilvi az álomesküvője részleteiről mesélt
Nem féltékenykednek
Bár Szilvi nem látja a férjét, de mindenkitől azt hallja, milyen jóképű. Gergővel állítólag több nő is megpróbált már ismerkedni, amióta az énekesnő bemutatta őt a médiában, ám ez kapcsolatukat nem befolyásolja, kitartanak egymás mellett.
– Persze, egy egészséges féltékenység van, de hát az mindenhol akad. Mi hiszünk magunkban, a szerelmünkben, és vannak előttünk jó példák, a szüleink, nagyszüleink házasságai, de a legfontosabb, hogy szeretjük egymást, megbízunk a másikban. Viccesen szoktuk mondani, hogy muszáj is, hiszen én nem tudom elolvasni a telefonján az üzeneteket, ő pedig nem tudja kezelni az elsötétített mobilomon azt a programot, ami felolvassa az én sms-eimet, leveleimet – fejtette ki Szilvi, majd hozzátette:
De persze, ez csak tréfa, hiszen, hogy is ne bíznék abban a férfiban, aki egy vak lányt vett feleségül, aki szó szerint fogja a kezemet, aki annyit alkalmazkodott, mint ő, és aki észreveszi, hogy elfogyott a kedvenc joghurtom, ezért a munkából hazafele hoz nekem egyet?
