Tényleg számít, hogy ki teszi meg az első lépést?
Vannak az életben olyan régóta köztudatban forgó kérdések, amelyekre talán sohasem kapjuk meg a választ. Ezek egyike nagyon is szorosan kapcsolódik a társkereséshez, és örök vita tárgya.
Kinek kell megtennie az első lépést?
A konzervatív oldal szerint a férfi az, akinek oda kell mennie a nőhöz, és semmiképpen sem fordítva. De a mai modern világ ezt már csupán egy megkövesedett és idejét múlt felfogásként tartja számon. De tényleg ennyire fontos, hogy ismerkedés során melyik fél az, aki felvállalja a kezdeményezést?
Szabad egy nőnek ilyet meglépnie?
Bármennyire is furcsán hangzik, még a mai napig sok nő felteszi ezt a kérdést, és bizony inkább lebeszélik magukat a kezdeményezésről, akármilyen vonzónak találnak egy férfit. Holott, ott a megszámlálhatatlan ellenpélda, azok a nők, akik fittyet hányva a negatív előítéletekre, a saját kezükbe veszik az életük irányítását.
Jól is teszik, hiszen pontosan tudjuk, hogy a magabiztosság és az önbizalom vonzó tulajdonság. Több tanulmány is körbejárta a témát az utóbbi években, és arra jutottak, hogy a férfiak jelentős részének nincs ellenére, ha egy nő kezdeményez. Ezzel rajtuk is kisebb lesz a nyomás, és lehull róluk az a régi kényszer, hogy mindig nekik kell felvállalni a vezető szerepet.
Miért nem jó ötlet mégsem?
Sajnos azért vannak a dolognak hátrányai is, ugyanis könnyen visszafelé sülhet el egy próbálkozás. A pasik ugyanis meglehetősen rosszul kezelik, ha ilyen helyzetbe hozzák őket, és hajlamosak valami bántót, vagy kellemetlent mondani, ami a nő lelkesedését egy életre visszavetheti. Aztán ott vannak még az igazi régi vágású férfiak, akik egyáltalán nem értékelik a nemi szerepek ilyen irányú felcserélését, és bármennyire is tetszik nekik a nő, inkább visszautasítják, mert számukra szinte sértő ez a viselkedés.
Ez is érdekelhet! - 9 taktika, amellyel lehetsz Te a kezdeményező
Akkor mégis a férfiaknak kell megtenni az első lépést?
Ha a proaktivitásról van szó, akkor az urak azok, akik hagyományosan a kezdeményezők. És ha ez működik évszázadok óta, akkor miért is kellene rajta változtatni? Hiszen a hölgyek számára nagyon is vonzó, ha egy férfi küzd érte, és a tenyerén hordozza. Ráadásul a nők általában úgy vannak programozva, hogy igent mondanak akkor is, ha valójában hangosan tiltakoznának, pusztán udvariasságból. Ebből pedig az következik, hogy ha egy férfi hív el randira egy nőt, nagy valószínűséggel (meglepetésből, vagy kedvességből) igen választ kap. Egy ezzel ellentétes szituáció végkifejlete viszont teljesen kiszámíthatatlan.
De talán mégis itt az ideje, hogy mindenki a maga vérmérséklete szerint cselekedhessen.
Hagyományok ide, berögzült szokások oda, mindenkinek magának kell éreznie, hogy meddig tart a bátorsága. Csupán a külvilág negatív ítélkezése miatt nem szabad senkinek meghunyászkodnia, ha közben lépni szeretne, legyen az akár férfi, akár nő. Mindenki megérdemel egy esélyt, és ki tudja, talán összejön. De ha nem, szerencsére akkor sem dől össze a világ, hiszen annyi lehetőség áll mindenki előtt nyitva, csak észre kell vennie.
