Szarvas József vallomása az apaságról
A színész, aki az idén tölti be a 66. életévét, őszintén vallott arról, hogyan élte meg egykor az apaságot, illetve mennyiben más most a helyzet a 9 éves kislányával.
Szarvas József 9 évvel ezelőtt rendkívül ritka helyzetbe került, ugyanis egyszerre született meg a kislánya és második unokája. A színész elmesélte, milyen volt számára mindezt megtapasztalni.
– Csodálatos ajándék az élettől, a feleségemtől, Zsófitól és a lányomtól, Katinkától, hogy újra megélhetem a gyereknevelés örömeit. Dávid fiam 38 éves, két kislánya van, Julcsi és Dorka. Amikor Dávid született, akkor zajlott a nagy filmes korszakom — Üvegtigris, Zimmer Feri és a többi — és persze, a színház — osztotta meg a színész, majd őszintén bevallotta:
– Azt kell mondanom, hogy most jobb apa vagyok, mint fiatalon voltam, amikor még az egyéni boldogulásom útját kerestem. Nagyon fiatal voltam, sikeres pályakezdő színész, elragadott a gépszíj.
A színész úgy véli, nagyon fontos, hogy egy apa mintát mutasson a gyermekének.
– Hiszek a példamutatásban, a minták átadásában, de ha egy apa nincs otthon, hogyan adja át a mintákat, hogyan tesz bármit? Katinkával teljesen más a viszonyunk, és nekem is megváltozott a hozzáállásom a gyerekneveléshez.
Sokkal többet vagyok otthon, hiszen a lányom a legfontosabb az életemben.
Az édesapa kiemelte, hogy amióta megszületett a kislánya, minden reggel boldogan kel fel, majd örömmel figyeli, ahogy megtérül az a sok odafigyelés és odaadás, amit a gyermeküknek nyújtanak.
– Ő minden pillanatban visszatükrözi azt, ahogyan vele bánunk, és mindig látom benne a feleségemet vagy önmagamat. Annak idején tudtuk, hogy valószínűleg Down-szindrómás lesz, de mi akartuk őt. Ő maga az életigenlés – mesélte a színész, majd hozzátette: a kislánya is arról álmodozik, hogy egy nap majd az apja nyomdokaiba lép, azaz színész lesz. Manapság rengeteg időt töltenek együtt. Az apuka szerint sokat vannak a kertben, de kártyázni is szeretnek együtt, sőt, még babázni is képes kislánya kedvéért.
– Igen, babázok a lányommal. Zsófi sokszor rám is szól: nem a testvére vagy, hanem az apja!
