Mit csinálj, ha nem viszonozza a szerelmed?
2022-10-03  /  Szerző:   /   Egyéb, Szerelem Veled is előfordult már, hogy szerettél valakit, de ő nem viszonozta a szerelmed? Akkor már csak tudod, hogy az egyik legfájdalmasabb érzésről van szó, amit csak ember érezhet. A viszonzatlan szerelem az egyike azoknak az érzéseknek, melyek során a legelveszettebbnek érezhetjük magunkat, ugyanis a szeretett férfitől egy láthatatlan fal választ el minket.

Mit tehetünk?

Ha egy kicsit is látunk esélyt arra, hogy a másik fél viszont szeressen minket, harcoljunk érte – azonban csak addig, amíg mindez nem jár önmagunk feladásával. Amint érzékeljük, hogy az elképzelt szerelem nem valósulhat meg, próbáljunk meg minél erősebbek lenni, s a szívünkkel szemben az eszünk érveit részesítsük előnyben. Ha ugyanis beleéljük magunkat olyan szenvedélybe, ami nem teljesülhet, csak sóvárogni fogunk, elzárva magunkat újabb lehetőségektől. Tudatosítanunk kell, hogy nem egyetlen férfi élhet ezen a bolygón, aki iránt komoly érzelmeket táplálhatunk. Csak észre kell, hogy vegyük, és nyitott szívvel kell fordulnunk felé. Talán még többet is adhat számunkra, mint az a férfi, akiért epekedünk, de nem lehet a miénk. Meg kell értetnünk magunkkal, hogy csak egy olyan „húsvér” ember mellett lehetünk igazán boldogok, aki teljes mivoltában a miénk lehet, aki szeret minket, mellettünk áll.

A megoldás

Szerelmi bánat ellen nem létezik orvosság, de mi mégis tehetünk azért, hogy ne sérüljünk meg a rossz érzések által. Vigyáznunk kell arra, hogy ne legyünk kísérthetőek. Néha talán eszünkbe jut majd a férfi, felidézünk egymással eltöltött perceket, ami örömmel tölt el bennünket, mindaddig, amíg be nem kapcsol a vészriasztónk, hogy ezeket az érzéseket bizony sürgősen el kell hessegetnünk. El kell hinnünk, hogy átélhetünk még viszonzott szerelmet, amit százszor jobb lesz, s amit meg is érdemelünk.

A gyötrő érzés pedig, ha másra nem is, arra mindenképpen jó, hogy átértékeljük az eddigi tapasztalatainkat, s még erősebbé váljunk általuk. Semmiképp ne hibáztassuk önmagunkat, és ne mondogassuk magunkban, hogy hiába szerettünk, és csak egy újabb darabka tört le a szívünkből. Úgy kell hozzáállnunk, megismertünk valakit, aki talán nagyon értékes ember, és általa tanultunk újra valamit, amitől többek lettünk. Végső lépésként el kell fogadnunk, hogy ennyi történt, és hiába fájdalmas, pontot kell tennünk lélekben az ügy végére. Ezzel a belső „rituáléval” bezárunk egy kaput, de egyúttal kinyitunk egy másikat, ami határozottan jobb lesz számunkra.