Kalandozás a romantikus Egyiptomban
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy idén márciusban Édesanyámmal karöltve repülőre ültünk és elutaztunk egy melegebb éghajlatra. A terv egy héten át tartó, tengerparton való hempergés, amit sikerült is teljesíteni. Nade, hogy mi is volt az úticél?
Egyiptomba, azon belül Hurghadába fogom elkalauzolni a kedves olvasókat, úgyhogy öveket becsatolni, mert indulunk!
Ezt az utazást karácsonyi ajándékként adtam Édesanyámnak, így bőven volt idő felkészülni az útra.
A szokásos előkészületek mellett érdemes legelőször az útlevél érvényességének csekkolását elvégezni, nehogy úgy járjon bárki is, hogy utazás elött pár nappal kiderül már ezer éve lejárt. Természetesen ma már olyan gyorsított eljárások vannak, hogy simán megoldható akár egy nap alatt is az új csináltatása. Viszont itt mélyen zsebbe kell nyúlni! Sajnos tapasztalatból tudom!
Hurghada egyik 4 csillagos hotelében szálltunk meg, mely tökéletes környezetet biztosított a pihenésre. Meg sem érkeztünk, de már tépték ki a kezünkből a csomagokat, a recepción való bejelentkezés után helyes kis londiner fiú kísért minket a szobánkba.
Macskabarát hotel lévén a komplexum egész területén sok cuki és szép cica bóklászott, sőt, voltak cica etető pontok kijelölve.
A hotelnek volt medencéje és saját homokos strandja is a tengerparton. Több étterem is szolgálatunkra állt, ha éppen nem az all inclusive ellátást választottuk volna. Minden reggeli-ebéd-vacsora alkalmával svédasztalos terülj-terülj asztalkám volt, illetve látványkonyha, ahol mosolyogva várták a kívánságod. Az épület egész területén szorgosan rohangásztak a pincérek csodakoktélokkal a tálcájukon, természetesen mindennap törzsvendégek voltunk a bárnál.
Az egy dollárosok pedig csak úgy röpködtek hálánk jeléül, mint borravaló, melyet meg is érdemeltek az ott dolgozók.
Miután kipihentük az utazás fáradalmait részt vettünk egy fejtágításon, amit Abdul tartott nekünk, a helyi idegenvezetőnk. Abdul kiválóan beszélt magyarul, mint megtudtuk Debrecenben ösztöndíjas tanulóként folytatta le tanulmányait.
Számos fakultatív programra lehetett befizetni, mi végül 4 programra neveztünk be, amit nem bántunk meg. Ezek a következőek:
-Városnézés,
-Delfinárium,
-Egy napos Luxor körút,
-Seascope vizivilág felfedezése és snorkeling, azaz könnyű búvárkodás.
Mondanom sem kell, hogy számomra a legszuperebb a fóka és delfin show volt. Régi álmom vált valóra, azzal, hogy két irtó cuki és okos delfinnel fotózkodhattam. Hatalmas és egyben megható élmény volt látni őket milyen ügyesen teljesítik trénerük utasításait. Kislányos mosolyommal feszítettem a delfinek mellett míg zajlott a fotózás.
A városnézés alkalmával Hurghada belvárosát látogattuk meg, a bazárosokon kívül a helyi halpiacot illetve az El Mina mecsetet néztük meg. Megvolt a maga hangulata a piacnak és a Minaretnek is. Abdul felvázolta az ottani nők helyzetét, próbált minket meggyőzni a női „egyenjoguságról”, ami számomra kevésbé volt hihető. Végig sajnálattal voltam irántuk.
Ezt bizonyította is a luxori buszos kirándulásunk is. Sajnos azt tapasztaltuk, ahogy kiléptünk a turista övezetből könyörtelenül szembejött velünk a mélyszegénység.
Luxorban megálltunk egy parkolóban és a következő kép fogadott minket: nők karon ülő csecsemőtől kezdve a nagyobb gyerkőcig hajnaltól éjszakáig kéregettek szamárral és kis kecskével az oldalukon.
Azt azért tudni kell, hogy március közepén napközben a maximum hőmérséklet 28-30°C volt, de este és reggel marha hideg tudott lenni. Szegény gyerekek ott fagyoskodtak és könyörögtek élelemért és aprópénzért. A kóborállatokról nem is beszélve, ami szintén megérintett, hiszen nagy állatbarát vagyok. Felváltva osztottuk szét a hoteltől kapott szendvicseket a gyerekek és állatok között.
A pihenő után folytattuk utunkat és a Karnaki- templom felé vettük az irányt, ami nagyon szép volt. Ezen belül, ami látványosság volt, az az óriás Scarabeus bogár, melyet a babonák szerint, ha körbe sétál az ember beköszönt a boldogság az életébe. Természetesen megvannak a szabályok, mint például, ha házasodni szeretnénk, akkor 7-szer kell a sétát megejteni…Itt is sok cica volt, akik a kávézóban nem zavartatva magukat az asztaloknál összekuporodva sziesztáztak.
Ezt követően hajókázni mentünk a híres Nílushoz. Nagyon kis hangulatos ladik várt minket, ami a Banán-szigetre szállított át és megnézhettük a helyi banánültetvényt. Nekem speciál ez tetszett a legjobban. Az idegenvezető megnyugtatott minket, hogy ne féljünk a hajóút alatt, a krokodilok november és április között nem éhesek.
Az ültetvény bejárása után megvendégeltek minket a beduinok helyi finomságokkal, mézes banántól kezdve a frissen sült tésztáig és különleges gyümölcsökig minden félét megkóstolhattunk.
A királyok-völgyébe menet megálltunk egy manufakturánál, ahol férfiak kézzel készítették, munkálták meg a különböző ajándéktárgyakat. Luxornak e térségében a gyerekek nem járnak iskolába, amint lehet küldik is szegényeket dolgozni vagy befogják őket házimunkára.
A királyok-völgyénél már kezdtünk fáradni. A belépőnk csak 3 db sírhely látogatását tartalmazta, Tutanhamon fáraót plusz költség fejében szintén meg lehetett nézni. Itt a hőmérséklet nyáron rendszerint 60°C-ra emelkedik, de mivel még nyár elején mentünk így szerencsénkre csak 30 °C volt, úgyhogy gyorsan letudtuk a kört és beültünk üdítőzni. Laza 10 órás oda-vissza buszozgatás után hulla fáradtan estünk be az ágyunkba.
Nem vesztegettük az időt, másnap reggeli után már folytatódott is tovább a felfedező körút. A tenger csodálatos élővilágát láthattuk, mely lenyűgöző volt. A képek, de még a videó felvétel sem adja vissza azt az élményt, amit ott tapasztaltunk. Meduzák, szebbnél szebb halak raja úszkált körülöttünk. A bátrabbak búvárkodhattak is, mi inkább csak tátott szájjal bámultuk a gyönyörű halakat.
A hátralévő pár napot is próbáltuk kihasználni és mindennap mentünk medencézni, a tengerparti beachre strandolni, napozni és persze koktélozni. Délutánonként degeszre ettük magunkat a” snack time” alatt, gofri, pizza, palacsinta és jégkrém volt a menü vacsoráig.
Nagyon kedves volt a személyzet, mindig mosolyogtak ránk, főleg Édesanyámra, mert Ő szőke hajú és ugye köztudottan rajonganak a világos hajú nőkért az ottani férfiak, így csak kísérettel közlekedhetett.
Bármerre mentünk mindig hallottunk magyarul beszélő emberkéket és ilyenkor, hogy meg tud örülni az ember a saját nemzetiségének. Egyből ment az ismerkedés, haverkodás, tapasztalatok cserélése, hol mit érdemes venni, ki hogyan járt bizonyos helyzetekben.
Utolsó nap természetesen megvolt a nagy shopping túra is, megvettünk minden szuvenírt a rokonoknak, barátoknak. Visszafelé túl is léptük a csomagsúlyhatárt pár kg-al, de azzal már nem foglalkoztak.
Imádtuk ezt a nyaralást, szebbnél szebb élményekkel jöttünk haza és a mai napig emlegetjük. Melegszívvel ajánlom mindenkinek, legyenek családosok vagy csak kikapcsolódni vágyó párocskák. Az általunk választott programokon kívül sok más lehetőség teheti még színesebbé a kikapcsolódást.
