Péterfy Bori a párkapcsolati drámáiról vallott
Péterfy Bori a színpadon és a koncerttermekben maga a megtestesült, ezer fokon égő energia. Bár a közönség egy magabiztos, sebezhetetlen dívát lát, a művésznő most különös őszinteséggel mesélt a magánéleti mélypontjairól és párkapcsolati kudarcairól. Bevallotta: annak ellenére, hogy a színpadon rendkívül erősnek tűnik, a magánéletében egyáltalán nem tartja magát annak.
A művészeti pályáján fontosnak tartja a kockázatvállalást és a kudarcokból tanulást.
Fiatalabb korában teátrálisabb volt, de ma már igyekszik a magánéletében ettől eltávolodni.
Kockázat nélkül nem érdekes a művészi pálya
A Krétakör és az Alföldi-féle Nemzeti Színház egykori ikonikus színésznője, az Amorf Ördögök és a Péterfy Bori & Love Band frontembere neves művészcsaládból származik: a dédapja Áprily Lajos, a nagyapja Jékely Zoltán, a bátyja pedig Péterfy Gergely, ő mégis a saját, sokszor rögös útját járja. Mint mondja, a hivatásában lételeme a rizikó.
„A civil életben egyáltalán nem keresem a veszélyt, a szakmáimon belül viszont szeretek kockáztatni. Mert másképp nem érdekes a művészi pálya” – magyarázta az énekes-színésznő. Amikor arról kérdezték, mi derül ki ebből a kockázatból, Bori röviden így felelt: „Hát, a pillanat lényege.” És mi van akkor, ha az ember elbukik? A színésznő szerint a kudarc elkerülhetetlen és hasznos: „Az is kell, az is nagyon fontos, nagyon kell, megúszhatatlan” – mondta el a Világtalálkozó legfrissebb adásában Kadarkai Endrének.
Péterfy Bori ritka őszinteséggel mesélt a párkapcsolati kudarcairól és a mélypontjairól. Bevallotta: annak ellenére, hogy a színpadon erősnek tűnik, a magánéletében egyáltalán nem tartja magát annak. A különleges beszélgetés során Sváby András is elsírta magát, amire korábban még nem volt példa.
„Teátrálisan gyereket nevelni nem lehet”
Péterfy Bori bevallotta, hogy a múltban óriási párkapcsolati drámákat élt meg, így bőven volt honnan merítenie a színpadi alakításaihoz és a feszültséggel teli dalszövegeihez. Bár ízig-vérig színésznőnek tartja magát, aki a magánéletében is intenzíven létezik, ma már jóval kevésbé teátrális, mint huszonévesen.
„Már szokom le róla. A magánéletben le kell róla jönni. Teátrálisan gyereket nevelni nem lehet. Egy idő után szét tudod ezt választani. Kamaszként azokra a lányokra szokták azt mondani, hogy drámakirálynő, akik erre a pályára készülnek. Valójában ekkor az ember csak gyakorol a későbbi pályára.”
A színésznő a nemrég megjelent könyvében is kitért erre a belső készülésre, humorosan megjegyezve, hogy a fiatalkori jeleneteinek mindig volt egy-egy „áldozata”:
„A könyvemben ezt úgy írtam le, hogy milyen jó volt, amikor megkaptam azt a szerepet, amire már a négy fal között is készültem. Csak azt akkor még senki sem látta, csak az a fiú, aki az áldozata volt. De idővel az ember sokkal jobban értékeli a nyugalmat a magánéletében.”
Amikor a valóság utolérte a színházat: a konyhakéses jelenet
Hogy pontosan milyen viharos szerelmek formálták a személyiségét, azt az énekesnő egy egészen elképesztő, a 90-es évekből származó történettel illusztrálta.
– Volt egy nagy szerelmem, egy író a 90-es években. Ment a nagy buli, meg az ivászat. Nagyon sérelmeztem, hogy mindig éjjel jön haza. Annyira felpaprikáztam magam, hogy egy konyhakéssel vártam az ajtóban. Nagyon jól állt a kezemben. Aztán jött a lift, és kiszállt belőle a szomszéd nő. Csak azt mondta: „költözz már el innen”. Ő már sok jelenetet végighallgatott – emlékezett vissza nevetve Péterfy Bori, aki számára ez a magánéleti mélypont később bőven adott tapasztalatot a színpadon.
„Tehát amikor megkaptam egy olyan szerepet, amiben késsel rohangáló nő voltam, azt mondtam, ez nekem már megvolt.”
