Csók helyett sürgősségi
A következő cikkben Anita és Gábor első randijukkal ismerkedhettek meg, ami nem igazán alakult úgy, ahogyan tervezték először.
Nemrég megismerkedtem egy sráccal, akinek az egyik csoporttársam mutatott be. Picit idősebb nálam, magas, és gyönyörű, hosszú szempillái vannak! Már mikor a buliban bemutattak neki, nagyon megtetszett, de nem is szóltunk egymáshoz egész éjjel. Persze láttam, hogy figyelget, de nem jött oda hozzám.
Másnap reggel viszont kaptam tőle egy üzenetet, amiben megkérdezte, volna-e kedvem találkozni vele. Majd’ kiugrottam a bőrömből örömömben és válaszoltam is neki egyből.
Két nap múlva találkoztunk, az e-mail és a randi közti időben pedig gyakorlatilag folyamatosan arc- és hajpakolásban jártam-keltem otthon, vagy a megfelelő ruha után kutattam. Azt szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen, és rögtön belém szeressen a fiú.
Azt beszéltük meg, hogy elmegyünk vacsizni, utána pedig sétálgatunk kicsit a Duna-parton. Az étterem szép volt, a kaja isteni, jól elbeszélgettünk és kellemes volt a séta is.
Már késő volt, mikor hazavitt, a ház előtt még beszélgettünk kicsit, majd megdicsérte, milyen csinos vagyok. Én lányos zavaromban lehajtottam a fejem és csak rebegtettem a szemilláimat. Abban a pillanatban, mikor meg akart csókolni, felemeltem a fejem, méghozzá olyan gyorsan, hogy eltört az orra a koccanástól.
Rohantunk a kórházba – taxival, mert vacsora közben ittam egy pohár bort – ahol rendbe hozták szegényt.
Hát ilyen volt a mi első randink, amit azt hiszem, sosem felejtünk el.
Anita & Gábor
