Bódi Margóék végleg letettek az örökbefogadásról
2021-08-02  /  Szerző:   /   Egyéb, Párkapcsolat

Bódi Margó számára mindig is a család volt az első, a gyerekek, majd az unokák érkezésével érezte igazán teljesnek az életét. Sokáig azonban úgy gondolta, valami még hiányzik.

 

Hosszú évekig nagy álma volt Bódi Margónak és férjének, Gusztinak, hogy két fiuk mellett legyen egy kislányuk is, ezért sokáig foglalkoztatta őket az örökbefogadás gondolata. Hét éve, a Srí Lanka-i nyaralásukon megszerettek egy árvaházban élő, négyéves kislányt, akinek a szülei egy cunami miatt elveszítették mindenüket, Bódiék pedig szerettek volna jobb életet biztosítani neki.

– Ott, akkor úgy gondoltam, ha tehetném, azonnal hazahoznám a kis Ewettet, annyira megszerettem. De tisztában voltam vele, hogy egy ilyen örökbefogadás nem egyszerű, nagyon sok feltételnek meg kell felelni, rengeteg papírt be kell szerezni, és még akkor sem biztos, hogy sikerül – emlékezett vissza a Blikknek Bódi Margó, aki ezután évekig támogatta a kislányt. – Rendszeresen küldtünk neki csomagokat, érdeklődtünk a hogyléte felől.

Noha Bódiék fejébe befészkelte magát az örökbefogadás gondolata, mára teljesen letettek róla.

– Öt unokánk van már, minden szabadidőnket nekik szenteljük, úgy érzem, így teljes a családom. Néha gondolok még rá, de ő talán már nem is emlékszik ránk.

Pedig évekkel ezelőtt még boldogan befogadták volna a kis Ewettet.

– Imádjuk a gyerekeket, és amikor jöttek az unokák, úgy éreztük magunkat, mintha megfiatalodtunk volna. Nincs szebb egy gyerek mosolyánál, öröménél és világszemléleténél. Gusztival lélekben mindig fiatalok maradunk, ezért éreztük úgy, hogy készen állunk egy újabb saját babára, akit adoptálni szeretnénk – mesélte Margó korábban a Blikknek.

Bár a házaspár már letett az örökbefogadásról, az árvaházi kislányt örökre a szívébe zárta.

– Sajnos, évek múlva elvesztettük a kapcsolatot vele, de kíváncsi lennék, mi van most Ewettel, aki ma már kiskamasz. Ha akkor valamilyen csoda folytán elhozhattuk volna azt a kislányt, ma már ő is a családunk része lenne, és az lenne a természetes, hogy velünk van.

Forrás: Blikk