Aurelio a jövőbeli terveiről részletesen mesélt
Már majdnem egy hét is eltelt azóta, hogy a realitysztár elhagyhatta a börtönt. Aurelio jelenleg házi őrizetben van, és idáig nem is nyilatkozott. Most azonban megtörte a csendet, s sírva mesélt arról, milyen érzésekkel küzd a szabadulása után.
„Napokig nem tudtam aludni, mert nem fogtam fel” – emlékezett vissza a rácsok mögötti utolsó napokra a Való Világ egykori sztárja, aki 2022. február 17-én vonult börtönbe, miután másodfokon 3 év 5 hónap börtönbüntetésre ítélte őt a bíróság emberrablás és egy korábbi drogügye miatt.
Az RTL Fókusz stábja előtt megnyílt, elárulva, nagyon megváltozott a börtönévek alatt, és most már nem csak a drogokkal és a bűnnel, de a hűtlenséggel és az egoizmussal is végleg leszámolt.
Aurelio a börtönben töltött hosszú idő alatt kitanulta a festő szakmát, ám azon túl, hogy szakembert már soha többé nem kell hívnia, nem akar ebben a szakmában elhelyezkedni.
„Vannak lehetőségeim. Régen fordítgattam embereknek, édesanyám pedig külföldieknek ad el lakásokat, házakat, ingatlanozik. Ő szívesen bevesz ebbe a munkafolyamatba. De van egy másik cég is, ahol éppen most gabona export-importot itthonról ügyvezetek” – mondta, aztán rátért arra is, milyen volt az élet a börtönben, illetve milyen volt a szabadulás.
„Ez egy érzelmi sokk. Egy érzelembomba. Ugye, én minden nap ugyanabban a ruhában voltam. Ugyanaz a szín, ugyanaz a méret. Most felhúzom a színes dolgokat. A terepszínű hátizsákom és a színes dolgaim. Már hazafelé azon tűnődtem, mennyi cuccom van.”
Amikor hazaért, az édesanyja várta a kedvenc ételével, egy jó nagy adag garnélás spagettivel. Aurelio könnyekben tört ki már csak az étel látványától is... Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az édesanyját nagyon megviselte egyetlen fia börtönélete, s látta rajta, hogy mennyire megkönnyebbült, amikor hazaért.
Aurelio azt is bevallotta, kicsit félt is attól, hogy kijöhet, hiszen idekint feladatok, kötelességek várnak rá. Amellett, hogy a bűntől örökké távol akarja tartani magát, hűséges is szeretne lenni az eljövendő párkapcsolataiban. Bevallotta, hogy soha nem viselkedett jól a hölgyekkel, ám ezen is változtatni akar. Elsősorban viszont a kislánya édesapjaként kell majd helytállnia.
Nekem is nagyon jó apám volt, én is jó apa akarok lenni
– mondta a könnyeivel küzdve.
„Majd átjött a kislányom és... hát az leírhatatlan pillanat volt. Azért ilyenkor tényleg belegondol az ember, hogy nem volt itt. Ilyenkor ez nehéz, és eljön az a pillanat, hogy rájövök, hibás vagyok, de próbálom megfordítani, hogy ennek akkor is így kellett lennie. Meg kellett tennem ezt az utat, hogy jó útra térjek.”
„Tényleg megváltoztam. Más a habitusom, máshogy látom a dolgokat. Bármennyire is hihetetlen, most már mielőtt megszólalok, szoktam gondolkozni is. Nem vagyok már az a százszázalékos ösztönlény, nincsenek egotripjeim, hogy »ki, ha nem én, mert nekem minden alanyi jogon jár«. Ezeket magam mögött tudtam hagyni. Nyilván bánom, hogy nem voltam ott mellette, de ki tudja, hogy akkor, ha nem történik meg velem ez az egész, mi lett volna a vége...” – mondta.
Nagyon szívesen járnék iskolákba, bűn- és drogmegelőzési foglalkozásokat tartanék. Elmagyarázni a fiataloknak, hogy mindez hova vezet
– hangsúlyozta, azt is elárulva, hogy szívesen visszatérne a médiába, immár jó példát mutatva mindenkinek.
Pumped Gabo hoppon maradt, hiszen hiába tervezett hatalmas bulit Aurelionak, nem tudta, mikor szabadul, így a szabaduló mulatozás elmaradt. Aurelio mindezt nem bánja, hiszen – bevallása szerint – egy ilyen buli esetén talán már fél óra múlva vitték volna vissza a rácsok mögé.
– Ő nincsen tisztában azokkal a tényállásokkal, hogy én milyen feltételek mellett szabadulhatok. Nem biztos, hogy fél óra múlva nem kerültem volna vissza, ha ő engem limuzinnal vár meg miegymással... Nem is nagyon tudtunk kommunikálni – mondta, hozzátéve:
Kétszer akart bejönni hozzám beszélőre. Egyszer a személyiét nem hozta magával, utána pedig ottragadt valami fesztiválon.
Végül az egykori VV-győztes elmondta, hogy a börtönéveket soha nem felejti el, de nem is akarja, ugyanis ez az emlék tartja majd távol attól, hogy újra a bűn útjára lépjen.
„Bent nagyon sokan mondták nekem, hogy amint kilépek onnan, felejtsek el mindent. De akkor mi értelme lett volna? A szabályok azért vannak, hogy betartsuk őket, és ezek az emlékek azért vannak, hogy ezen az úton tartsanak, és ha véletlenül letérnék róla, mindig eszemben legyen. Lesz egy tetoválásom, ami erre emlékeztet majd. Ha ránézek, mindig jusson eszembe, hogy ez mivel járt, hova vezet, és hogy ezt mindenképpen el kell kerülni. Olyannak kell maradnom, amilyen most vagyok. Ennyi...” – zárta a mondandóját Aurelio.
