A szakítás és ami utána van
2023-02-23  /  Szerző:   /   Egyéb, Párkapcsolat

Egy szakítás olyan, mint egy haláleset, sosem időzít „jó időben”, nem lehet rá felkészülni eléggé. Függetlenül attól, hogy már régóta érlelődött vagy hirtelen következett be, mindkettő verziónál nagyon nehéz tud lenni a fájdalom feldolgozása.
Minden egyes szakításba egy kicsit belehalunk és az az érzés, hogy soha többé nem leszünk képesek szeretni, szerelembe esni teljesen normális és természetes ilyenkor.

Tegye fel a kezét az, aki legalább egyszer nem esett át a szakítás által megélt borzalmasan csapongó érzelmi viharon. Egyik percben elönt minket a düh és a harag, másik percben siratjuk magunkat és a másikkal megélt közös boldog perceket, melyet szívünk szerint újra visszahoznánk. Bárcsak visszatekerhetnénk az időt és máshogy csinálnám, vagy Csak még egy kicsit hadd kapjak a másikból- kétségbeesett gondolatok merülnek fel bennünk a gyászfolyamat alatt.

Egyet azért érdemes szem előtt tartani, bármennyire fáj és nehéz a szakítás, nem hiába lett vége a kapcsolatnak. Az idő előrehaladtával sokan képesek vagyunk szinte csak a jóra, a régi szép időkre visszagondolni, ami a legnagyobb csapda saját magunkkal szemben. Hajlamosak vagyunk másképp látni a történteket és ezáltal újrakezdeni az exxel a kapcsolatot, menteni a menthetőt annak reményében, ezúttal „majd most minden jobb lesz”.Ez sajnos nem mindig jön össze. Sőt! Az esetek túlnyomórészében ismét -rövidebb, hosszabb idő elteltével- kudarcba fullad a kapcsolat.

Személyiségfüggő, ki, hogyan és mennyi idő alatt tudja feldolgozni ezt a féle veszteséget, de a feldolgozási fázisok legfőbb pontjai szinte minden esetben azonosak. Lássuk ezt az 5 szakaszt, miről is van szó pontosan:

A Tagadás

Az a szakasz, ahol felfoghatatlanok a történések. A „hihetetlen” kategória, ahol nem tudjuk elfogadni a tényeket, ez velem történik itt és most. De miért? Hogy jutottunk ide? Hiszen olyan olajozottan működtünk, nagy szerelemben és egyetértésben voltunk, annyi mindent beleraktunk a kapcsolatba és most ez történik?!

Magyarán itt a védekezés nyilvánul meg oly módon, hogy próbáljuk tagadni a szakítást és úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. Ilyenkor jöhetnek olyan gondolatok, mint: "Majd rájön, hogy mennyire szeret" vagy "Ennek most még úgy sincs vége", melyekkel bele ringathatjuk magunkat egy illúzióba. 

A Düh/Harag

Sajnos nem maradhat el a tagadást követő dühkitörések és a mérhetetlen harag sorozata sem. Itt elsősorban a partnerre vagyunk mérgesek. Jönnek sorra a gondolatok: Hogyan tehette ezt meg velem? Mivel szolgáltam rá? Kihasznált testileg-lelkileg?!

Ezt követően pedig haragudhatunk akár saját magunkra is: Miért voltam ilyen naiv? Miért nem tudtam olvasni a sorok között vagy hallgatni a női megérzéseimre?! És végül talán a „legfinomabb” rész, ha egy harmadik fél miatt ment szét a kapcsolat. Ott a kiborulás tárgya lehet maga a harmadik fél személye.


Az Alkudozás

Ez az az időszak, amikor elkezdődik az ígérgetések netovábbja. „Ígérem megváltozom” vagy „Hűséges leszek, csak Te leszel számomra”. Ilyenkor a csillagokat is lehozzuk az égről a másikért cserébe, csak kezdődjön újra a kapcsolat. Nem volt elég a „jóból”! Nem fájt eléggé!

Ebben a szakaszban kell nagyon észnél lenni és igenis, erősnek maradni. Koncentráljunk szigorúan a szakítás okozta miértre. Csak így tudunk jó eséllyel tovább lépni.

Nem egyszerű feladat, de ha végig visszük annál nagyobb lesz a lelki békénk.

A Szomorúság/Depresszió

A depresszió vagy szomorúság szakaszában kicsit magunkba fordulunk, elcsendesedünk és tulajdonképpen itt áll össze a kép bennünk, hogy mi vesz minket körbe. Belemélyedünk a gyász időszakába.

Itt azért megemlíteném azt, ha úgy érezzük nagyon nem megy egyedül a szakítás által okozott "trauma" feldolgozása, az ebből való felépülés, nyugodtan forduljunk szakemberhez, pszichológushoz akár. Nagyon sokat tud segíteni, ha megosztjuk gondolatainkat, a bennünk kavargó érzelmeinket egy hozzáértő szakemberrel egy segítő beszélgetés keretein belül.

Az Elfogadás/Elengedés

Ami jó hír, hogy nem tart örökké a gyászolás időszaka. Ha sikerült megugrani az előző 4 szakaszt, akkor innen már nincs visszaút, hajrá csak előre!

Ebben a szakaszban már „engedélyezett” a nosztalgia, a szép időkre való visszaemlékezés, hiszen beköszönt a közömbösség időszaka. Itt haragnak, dühnek nincs helye. Csakis a jó emlékképre gondolunk vissza és reménytelten nézünk a jövőbe.

Innentől kezdve csak rajtunk múlik, hogy gyógyult szívünk idővel beenged-e egy újabb szerelmet az életünkbe. Ne féljünk teret adni neki, hiszen a világon az egyik leggyönyörűbb dolog, ami létezik a Szerelem.

Ez a cikk is érdekelhet: 4 dolog, amit tudnod kell, mielőtt szakítasz valakivel!