Zalatnay Sarolta elhunyt szerelmét gyászolja
Zalatnay Saroltának egy év elteltével sem lett kisebb az űr a lelkében, amióta Csapó Gábor eltávozott az élők sorából.
Zalatnay Sarolta hat éven át alkotott egy párt Csapó Gábor olimpiai bajnok vízilabdázóval, aki tavaly november 27-én, 72 esztendősen hunyt el. A magyar póló legendáját a barátai, sporttársai és a családja búcsúztatta el az év végén, a halála pedig sokakat megrázott, hiszen a népszerű Dudi játékosként és edzőként is meghatározó alakja volt a sportágnak. Zalatnay Cininek a mai napig hiányzik egykori kedvese, s nem volt felkészülve arra, hogy elveszíti a szívének oly kedves férfit. A december 14-i temetésére sem ment el, mert aznap van a születésnapja, így az otthonában gyújtott gyertyát, ahogy most, a férfi halálának egyéves évfordulóján is.
– A mai napig emlékszem a pillanatra, amikor életemben először személyesen találkoztunk. Az esküvőmön történt, aznap mentem hozzá Révész Sándorhoz. Wossala Gyuri hoteljében, a Normafában tartottuk, ahová besétált a vízilabda-válogatott. Amikor megláttam Dudit, az volt az első gondolatom, milyen csodálatos látvány a hosszú, szőke hajával, a vékony derekával, a széles hátával. Összetalálkozott a tekintetünk, majd odajött hozzám, aztán megkérdezte: boldog vagy? Én nagy büszkén válaszoltam, hogy persze, ma van az esküvőm. Erre rám kacsintott, s azt mondta: emlékezz majd, mit mondtam, én leszek a következő! És tényleg így lett – mesélte Cini a megismerkedésükről.
Cini és a Piramis sztárja hamar elváltak, mert Révészt sok nő rajongta körbe, akiknek nem tudott ellenállni. Két évvel az esküvő után Csapó Gábor élt a lehetőséggel, hogy bepróbálkozzon az énekesnőnél.
„Csodálatos évek voltak, boldogok és szerelmesek voltunk. Sok mindenre megtanított: síelni, teniszezni, pókerezni, römizni, sokat jártunk társaságba. Ő egy végtelenül kedves, nagy mackó volt, aki annyira nyugodt is volt, hogy még veszekedni sem lehetett vele. Pedig azért néha tudtam volna, például, amikor megtalálta a mintegy egy kiló Mozart Kugelt, amit korábban kaptam. De mivel csokiimádó volt, eldugtam és naponta csak egyet ettem, spóroltam vele. Ő meg egymás után tette a szájába... Na, akkor úgy haragudtam rá, majd megőrültem. Persze, így visszagondolva milyen semmiség” – mesélte, aztán hozzáfűzte:
Nagyon bánt, hogy a halála előtti években eltávolodtunk, mert az addig mindig életvidám Dudi bezárkózott. Amikor megtudtam, hogy elment, nagyon megrázott. De nem tudtam elmenni a temetésére, morbidnak tartottam volna, hiszen éppen a születésnapomon volt.
