Csernus Imre a gyávaságról vallott
Rengeteg ember nem vállal felelősséget az érzéseiért és hitegeti magát, hogy holnap majd jobb lesz. Az állandó megalkuvás, kifogások keresése feszültséget okoz és megbetegít. Dr. Csernus Imre pszichiáternek azok a példaképei, akik bátrak élni, akik pedig csak mutatják, hogy élnek, azokat is példaképei közé sorolja, hogy milyen ne legyen. A professzor Mindfuel podcastbeszélgetésben szembesít azzal, hogy a gyávaságot nem lehet magunk mögött hagyni.
Miben hazudik magának folyékonyan a legtöbb ember? Milyen testi tünetben mutatkoznak meg a megoldatlan félelmek? Annak van valóságalapja, hogy nem lehet felnőni, amíg a szüleink élnek? A beszélgetések fókuszában a személyes és a munkahelyi jóllét áll, amelyet számos nézőpontból, több szakember szemszögéből vizsgálnak meg a Mindfuel-sorozatban, hogy minden érdeklődő megtalálja a számára fontos és befogadható módszert, hogy hogyan érezzük magunkat jobban. Sass Dani, az Armadillo által életre hívott Mindfuel műsorvezetője ezúttal besétált az oroszlán barlangjába és leült Csernus Imrével beszélgetni. S bár a szakma is, ő is megkapta a magáét, a professzor jó néhány mentális folyamatra rámutatott, amelyek megvilágosító erejűek lehetnek.
Tudjuk, hogy rossz nekünk. Miért nem merünk változtatni?
Mert gyávák vagyunk. Csernus Imre szájából ez hangzik el a legtöbbet. Valamint az a megállapítás, hogy az emberek nem szeretik hallani, hogy milyenek valójában, és hogy az életük egy adott részén nem nőttek fel. A gyermeki létállapot okoz számtalan frusztrációt és megrekedtséget az életút során. Fájhat rejtett mozgatórugóink felismerése. „Az emberek nem tőlem tartanak, hanem maguktól. Menekülnek, nem mernek szembenézni a valósággal, pedig nem olyan ijesztő beismerni, hogy hibáztunk az életünk során.”
Egy gondolat bánt engemet…
Nem csak Petőfit kínozta a rágódás. Aki kiégéssel küzd, annak állandó kísérője egy vagy több negatív gondolat. Az állandósult agyalás először szorongást, másodszor az álmatlanságot, majd pszichoszomatikus betegségeket okoz. Pedig a legtöbb ember tudja a megoldást a fejében járó kérdésre. Aki kiégett, tudja, hogy kiégett, rutinból dolgozik, nem örömből. Elhivatott dolgozóból „jól fizetett prostituált” státuszba kerül. Aki „prostituálódik”, annak nincsen hite az adott szakmában, nem fogja tisztelni saját magát.
Miért nem állunk meg a lejtőn?
Aki hagyja, hogy kiégjen, az nem veszi figyelembe az intő jeleket, és mentálisan ördögi körbe kerül. Aki nem boldog a hivatásában, annak önbecsülése csökken, szeretetéhsége fokozódik, megfelelési kényszere nő, hiszen másokra szorul támogatásért. Elveszíti önazonosságát. Aki nem él önazonosan, az az érzelmi megküzdést választja a problémafókuszú megoldás helyett. Gondoljuk végig a helyzetünket racionálisan! Keressünk gyakorlatias megoldásokat. Nézzünk friss szemmel a kiégésre!
Figyeljük meg, mi segít a változásban!
A beszélgetésben Csernus doktor a saját életmódváltásán keresztül világítja meg, hogyan lehet türelemmel és bátorsággal jó döntéseket hozni. „Aki keres, az nem talál. Nem keresni kell, hanem lenni. Én is féltem a vidékre költözéstől, hogyan élek majd élhető életet Noszvajon, hogy érem el a kórházat, ha bajom esik, és egyéb égető kérdések jártak a fejemben. Aztán felmértem, mennyien laknak a környéken, akiknek feltehetőleg nem a kórház messzeségén jár az agyuk állandóan. A borászat ötlete azért jött, mert szerettem volna beletanulni egy újabb területbe, hogy önmagamat inspiráljam. A beletanulás során le tudtam vonni a következtetéseket, hogyan tudok váltani, nekem milyen nehézségeim, módszereim akadnak a változás elősegítésére.”
