Vitray Tamás elárulta, mitől működik jól az új házassága
Vitray Tamás őszintén beszélt a friss házasságáról és az új feleségével való kapcsolatáról. Nem gondolja, hogy idősebb, érettebb emberként nehezebb dolog alkalmazkodni egymáshoz.
A magyar televíziózás egyik legkiemelkedőbb alakja idén februárban osztotta meg a nagyvilággal, hogy a legnagyobb titokban, 91 évesen ismét oltár elé állt, immár negyedszerre. Nemrég az új feleségével, Vitray-Ivens Évával mesélték el megismerkedésük történetét, majd Éva meghatóan nyilatkozta, hogy Vitrayt tökéletes férfinak tartja, akibe szerelmes.
Vitray Tamás egy interjú során most arról beszélt, hogy úgy érzi, nehezen viselték el őt az emberek az élete során, ám ő csak magát adja, ahogy ezt most, a friss házasságában is teszi.
„Én mindenesetre kísérletet teszek, hogy el lehessen viselni... vagy bejön, vagy nem. Nyolcvanhét évesen váltam, és most kilencvenegy vagyok, de úgy gondolom, mindez nem az évektől függ”.
– Én vállalom magamat, én megígérem, hogy jó leszek. Ezt mondom a választottamnak is. Aztán menet közben kiderülhet, hogy ő másként képzeli el, az ő nézetei a jóról másként szólnak... és akkor mit lehet tenni? Az ember azt mondja, veszem a kalapom, aztán majd meglátjuk, van-e folytatás – tette hozzá az egykori tévés.
Vitray arra is válaszolt, miért érezte, hogy a három, zátonyra futott házasság után ismét oltár elé kell állnia és örök hűséget fogadnia új párjának. Vitray kiemelte, hogy a mind a négyszer meggyőződésből állt az oltár elé, az előző házasságai sikertelensége ellenére pedig egyáltalán nem érezte azt, hogy negyedszerre se hozna jó döntést.
Ám azt is elárulta, miszerint teljesen biztos benne, hogy újabb házassága már nem lesz, vagyis ez az utolsó.
Ez a házasságuk titka
Vitray és kedvese jelenleg szomszédok, ám ha kész lesznek Éva lakásának felújításával, a tervek szerint összeköltöznek. Ez pedig cseppet sem ijeszti meg őket: Vitray szerint attól, mert két érett ember köti össze az életét, nem okoz gondot az alkalmazkodás.
– Én is alkalmazkodom, ő is alkalmazkodik. Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy amihez én alkalmazkodom, az az, amit én eredetileg akartam és fordítva. Hát, innen van a béke.
