Varga Izabella szerelmes
Áprilisban ünnepelte 25. házassági évfordulóját Varga Izabella színésznő és férje, Lendvai Zoltán rendező. Az ezüstlakodalom nem csupán egy hosszú kapcsolat mérföldköve, hanem egy olyan közös történet ünnepe, amelyet szeretet, humor és kitartás szőtt át. Az elmúlt negyed évszázadban számos kihívással néztek szembe, de kapcsolatuk titka talán éppen abban rejlik, hogy mindig közösen építkeztek, és sosem hagyták ellaposodni a szerelmüket.
Első találkozásuk története is különleges, bár mindketten másként emlékeznek rá. Varga Izabella szerint először egy színházi előadás során látta őt Lendvai Zoltán, de akkor még nem találkoztak személyesen. Az igazi közeledés egy kecskeméti házibulin történt, ahol egy kifutott tej tisztítása közben kezdtek el beszélgetni.
„Zoli odajött segíteni, és úgy három órán át tisztogattuk a tűzhelyet. Sosem volt fényesebb” – mesélte a színésznő. Kapcsolatuk első csókja egy vajdasági buszmegállóban csattant el, és innen indult közös életük, amelyet hamarosan egy kecskeméti garzonlakásban folytattak. Ezek az évek tele voltak fiatalsággal, szenvedéllyel és közös élményekkel, de ahogy Varga Izabella fogalmazott:
„Az a kisbetűs szerelem volt, ez a mostani a nagybetűs, működő, kielégítő szerelem.”
Nem minden indult könnyedén
Házasságuk azonban nem indult zökkenőmentesen. Izabella sokáig félt attól, hogy nem lehet gyermeke, ezért nem akart férjhez menni, amíg nem bizonyosodott meg arról, hogy képes lesz családot alapítani.
„Nem akartam tönkretenni Zoli életét, aki vágyott a családra, azzal, hogy nem tudok neki gyereket szülni” – vallotta be őszintén. Végül hét évvel a kapcsolatuk kezdete után megszületett első lányuk, Anna, majd újabb hét év múlva Sári. Ez az időszak nemcsak a családalapításról, hanem a közös célok eléréséről is szólt.
„A házasságunk olyan, mint a kertünk, folyamatosan építjük, szépítjük” – mondta Izabella, ezzel is érzékeltetve, hogy kapcsolatuk mindig fejlődött, és minden új szakaszt kiélveztek.
A hosszú házasság egyik legnagyobb kihívása a sok külön töltött idő volt. Zoltán rendezőként gyakran dolgozott vidéken vagy külföldön, így a család életének állandó része lett a távollét.
„Kétlaki életet élünk, ezt nem tudom megszokni” – vallotta be a színésznő, de hozzátette, hogy éppen ez tanította meg őket arra, hogy megbecsüljék a közösen töltött pillanatokat. Együtt rendbe tenni a kertet, leülni a teraszra egy pohár bor mellett, vagy egyszerűen csak beszélgetni – ezek a hétköznapi pillanatok váltak igazán értékessé számukra. A humor és a bizalom szintén fontos alapkövei a kapcsolatuknak, és valóban, még csak pletykaszinten sem merült fel, hogy gond lenne közöttük.
„Hogy mi a titok? Hogy nem hagytuk ellaposodni, mindig építkeztünk” – mondta a színésznő. Huszonöt év után talán nincs is szebb bizonyíték arra, hogy náluk ez a kert ma is virágzik.
