Lovas Rozi kedvese elvesztéséről vallott
Lovas Rozi tizenegy évvel ezelőtt veszítette el egykori párját, Balikó Tamás színész-rendezőt. A gyász mélyre taszította a színésznőt, de önismerettel és kemény munkával képes volt feldolgozni a veszteséget. Most, sok év elteltével a ma már kétgyermekes édesanya őszintén mesélt a gyász feldolgozásáról és az újrakezdésről.
Tizenegy év telt el azóta, hogy Lovas Rozi elveszítette egykori párját, Balikó Tamást. A színész-rendező 2014 novemberében egy szívinfarktus következtében hunyt el. A mi kis falunk és a Gólkirályság gyönyörű színésznőjét mélyen megrázta a tragédia, ami elmondása szerint élete legnagyobb traumája, az idő múlásával azonban megtanulta kezelni a gyászt, és sikerült feldolgoznia a fájdalmas veszteséget. Most őszintén mesélt arról, hogyan sikerült továbblépnie, és hogyan talált újra boldogságra.
Ez nyilvánvalóan egy olyan esemény volt, ami mélyre lökött. De volt érzékem, szívem, fülem ahhoz, hogy megértsem magam, és rájöjjek arra, mi is történik velem
– kezdte a 38 éves színésznő, akinek fel kellett ismernie, hogy a gyásszal való küzdelem helyett el kell fogadnia azt.
– Ez elkerülhetetlen volt ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Be kellett látnom, nem tiltakoznom kell ellene, hanem be kellett fogadnom ezt az érzést, sőt barátommá kellett fogadnom ezt a felfogadtatatlan gyászt. Ez rengeteg munkába és sok időbe telt. Az első lépés az ehhez vezető úton az elfogadás volt. Nincs értelme tiltakozni vagy haragudni a sorsra – magyarázta Rozi a Bóta Café legutóbbi adásában.
Újra rátalált a szerelem
Bár a veszteség mély nyomot hagyott benne, Lovas Rozinak sikerült továbblépnie, az idő múlásával pedig újra rátalált a szerelem. Horváth János Antal személyében olyan társra lelt, akivel közös jövőt építhetett. 2020 tavaszán összeházasodtak, és azóta két gyönyörű gyermekkel gazdagodott az életük. Érdekes módon, Rozi férje is szakmabeli, bár a színésznő szerint ez nem volt tudatos a részükről.
– Ez egyáltalán nem tudatos döntés a részemről. Ebben a dologban is igyekszem a zsigeri részeimre hallgatni, tehát nem a szándék volt bennem meg, hogy színházhoz közeli fickót szeretnék találni, hanem így alakult. Egymásra akadtunk, nem véletlenül, sok mindenben hasonlítunk. Mindketten szeretjük, amit csinálunk, sőt szeretjük megosztani is egymással a munkáink ügyes-bajos részleteit.