Karácsony a szeretet ünnepe – vagy az év legnehezebb időszaka?
Miért ennyire megterhelő sokaknak az ünnep, és miért nő ilyenkor a párkapcsolati krízisek száma?
A karácsony a szeretetről, a meghittségről és a kapcsolódásról szól – legalábbis elméletben. A gyakorlat azonban egészen mást mutat: egyre többen érzik tehernek az ünnepet, és nem véletlen, hogy a párterápiás praxisok egyik legforgalmasabb időszaka épp a karácsony és az azt követő hetek. A statisztikák szerint a válások száma is gyakran az ünnepek után tetőzik. Az első munkanap januárban kimondottan „Divorce Day” néven ismert a jogi szakmában. Mi az, ami ennyire megmozgat bennünket ebben az időszakban?
A karácsony mint kényszerű lelassulás
Az év vége hozza el azt a ritka néhány napot, amikor a mindennapi élet megszokott ritmusa hirtelen lelassul. A munka háttérbe szorul, kevesebb a program, és a szokásos tevékenységek – sport, társasági élet, pörgés – egyszerűen eltűnnek a naptárból.
A karácsony és szilveszter közötti időszak az év leghosszabb olyan szakasza, amikor nem tudunk elbújni a saját életünk elől. Nincs nyitva semmi, nem történik semmi, és hirtelen ott találjuk magunkat: a családunkkal, a párunkkal, vagy – sokszor ez a legnehezebb – saját magunkkal.
A modern fogyasztói társadalom egész évben gondoskodik róla, hogy ne kelljen ránéznünk a fájó pontokra. Az ünnepi lelassulás viszont minden addig elkerült érzést, hiányt és feszültséget előtérbe hoz.
A magunkkal való találkozás gyakran a legnehezebb
Amíg a hétköznapok pörgése elfedi a belső bizonytalanságainkat, addig az ünnepek csendje könyörtelenül közel hozza őket.
Karácsonykor olyan hosszú időre maradunk magunkkal, amennyire év közben soha nem vagyunk rákényszerítve.
Ha valami nincs rendben bennünk vagy körülöttünk, az ilyenkor szinte garantáltan felszínre jön.
Kapcsolati krízisek: miért pont most?
A párkapcsolatokban ugyanez történik, csak még intenzívebben.
A karácsony beléptet bennünket a „közös térbe”, ahonnan ilyenkor nem tudunk kilépni:
nincs menekülés a munkába,
nincs kibúvó a hobbik mögé,
nincs eloszlás a baráti programok felé.
Benne ragadunk a „közös térben” – a kapcsolat megoldatlan konfliktusaival együtt.
Ilyenkor:
előbújnak a rejtett hiányok,
aktiválódnak hozott minták,
felerősödnek a régóta halogatott problémák.
Ezért lesz a karácsony sok esetben nem a szeretet, hanem a feszültség ünnepe – és gyakran valóban a válás előszobája.
A párterápiába érkező párok egy része januárban már úgy érkezik, hogy az egyik félben megszületett a visszafordíthatatlan döntés. Ilyenkor a kapcsolat sokszor már a szakadék széle felé billent – és onnan jóval nehezebb visszahozni.
A megelőzés sokkal olcsóbb, mint a tűzoltás
Terapeutaként az tapasztalható, hogy a karácsonyi krízisek nem az ünnepen születnek – csak ott válnak láthatóvá.
Év közben viszont rengeteg lehetőség lenne arra, hogy foglalkozzunk velük..
A kérdés nem az, hogy hogyan éljük túl a karácsonyt.
Sokkal inkább az, hogy mit teszünk a többi 11 hónapban, amikor lehetőségünk lenne megelőzni, ami aztán az ünnepek alatt eláraszt minket.
A saját magunkkal és a kapcsolatunkkal végzett rendszeres munka sokkal tartósabban megtart bennünket, mint az a stratégia, hogy évente egyszer túléljük az ünnepeket. Ha egész évben az elkerülés adja a kapaszkodót, akkor könnyen előfordulhat, hogy egy karácsony már többet kér a kapcsolatunktól, mint amennyit elbír.
A karácsony nem jó vagy rossz önmagában. Egyszerűen csak felerősít mindent, ami bennünk van.
Ezért az ünnep sokak számára nem a szeretet, hanem az elkerülhetetlenné váló önszembesülés időszaka.
Ha ezt felismerjük, talán közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a jövő karácsonyai valóban a szeretetről szóljanak – nem pedig a túlélésről.
Forrás
