Húsvéthétfői szokások – honnan ered a locsolkodás?
A húsvét a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb ünnepe, hiszen arra a csodára emlékszik, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottaiból. Rengeteg érdekes szokással készül a néphagyomány itthon is erre a jeles napra, a legismertebb közülük a locsolkodás hagyománya – de honnan ered ez a furcsa szokás, és mit jelképez?
Míg húsvétvasárnap általában a vallásos elmélyülés és a hálaadás napja, addig húsvét másnapja már a profán emberi öröm, elsősorban a fiatalság ünnepe. Itt az évek során egyre inkább a jelképes szokások váltak fontossá, nem pedig a templomba járás – közülük is kiemelkedik a locsolás, amely mára kicsit átalakult, de a gyökereit még mindig megtartotta.
A húsvéti locsolásnak, majd a tojásajándékozásnak rengeteg eredete és fontos, szerteágazó szimbólumrendszere van. Egyrészt utal a keresztelkedésre is, amelyet szintén vízzel végeztek, másrészt arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A kifejezetten keresztény eredetű szokások mellett a néphagyomány is rengeteg jelentést akasztott a locsolkodáshoz: a víz tisztító hatására is utal, valamint a termékenységet jelképezi. A locsolás után a legények hagyományosan piros vagy hímes tojást kaptak a lányoktól, aminek szintén van vallásos és pogány hagyománya is: egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A másik, pogány jelentése a piros szín szerelmet jelképező tulajdonsága.
A víz helyett kölnivel és szagos vízzel való öntözés a két világháború között vált általánossá, korábban a lányokat kúthoz vonszolták, és ott egy dézsa vízzel nyakon öntötték. Ma ennek a modern változata az, ha szódával ébresztik húsvéthétfőn a család lánytagjait.
Forrás: Ridikül
