Csomor Csilla gyászol
Bár az idei év sikerek sokaságával indult Csomor Csilla számára, mégis rengeteget szomorkodik a múlt miatt. A színésznő régóta álmodott arról, hogy egy művészeti szakközépiskolában tanítson, idén pedig ez az álma valóra is vált. Bár – elmondása szerint – hatalmas az öröm, mégis nap mint nap gondol arra, hogy tavaly az édesanyját és élete szerelmét is elveszítette.
Csilla édesanyja hosszú betegség után, ám mégis váratlanul hunyt el.
„Édesanyám évek óta beteg volt, aztán kapott egy sztrókot. Fél évig volt kórházban, én minden reggel Budapestről mentem hozzá Jászberénybe, este pedig jöttem vissza. Aztán átkerült egy gondozási központba, Jászfényszarura, és akkor már felváltva mentünk apukámmal látogatóba. Három évig küzdött, aztán elfáradt... és feladta. A halálát a mai napig képtelen vagyok feldolgozni, ha csak gondolok rá, potyognak a könnyeim” – mesélte a Best magazinnak, hozzátéve: egykori férjét is elvesztette tavaly. A szerelmük küzdelmekkel teli volt, és nem voltak már együtt, amikor bekövetkezett a tragédia, mégis rettenetesen elszomorította a veszteség.
„Nagy szerelem volt, mégis véget ért. Hogy miért? A Barátok közt sorozatban háromgyerekes anyukát játszottam, az életben viszont nem lett gyerekem. A gyerekvállaláshoz két ember kell, apa és anya, és ő nem akart gyereket. Éveken át ez volt a legnagyobb konfliktus köztünk. Az örökbefogadás is szóba jött, de azt is eltartotta magától. Nagyon fájt, így hosszú vívódás után, negyvenkét éves koromban megszületett a döntés, váljunk el. Amikor meghalt, már jó ideje nem voltunk együtt, mégis nagyon megviselt a távozása” – mondta, hozzátéve: a Jóisten tartotta benne a lelket.
„Igazából most kezdem érezni, hogy a múlt év mennyire megviselt, mennyire megnyirbálta az idegrendszeremet, a türelmemet, az egészségemet. Keveset alszom, azt is zaklatottan, mert megszoktam, hogy éveken keresztül a telefonom még éjjel is ott volt mellettem, hogy ha baj van, azonnal rohanhassak. Nehéz időszakon vagyok túl, de azt gondolom, minden veszteséget meg kell gyászolni... barátot, szerelmet, szülőt. Mindez kinek rövidebb, kinek hosszabb ideig tart... nekem az utóbbi” – árulta el, a színésznő, aki ma már jobban van.
„Sikerült magamra találnom, már csak azért is, mert olyan munkát vállaltam, amiről régóta álmodoztam, amiben jól érzem magam, és ami hosszú távon nagyon jó dolog lehet. Az oktatás valahogy mindig be volt csípődve nálam, talán a csodálatos tanáraim miatt. Mindig azt mondtam magamnak, 50 éves koromig semmi mással nem akarok foglalkozni, csak a színészettel, utána azonban nagyon szeretnék tanítani. Értelemszerűen nem matematikát és fizikát, hanem előadóművészi alapismereteket, színészetet” – mondta.
