Pokorny Lia szerelme elvesztéséről vallott
Pokorny Lia életének egyik legfájdalmasabb időszaka volt 2011, amikor rövid időn belül két hatalmas trauma is érte. Elvesztette a párját és kollégáját, Huszár Zsoltot, majd az Új Színház társulatának jövője is bizonytalanná vált. A színésznő most őszintén beszélt arról, hogyan élte meg ezeket a veszteségeket, és milyen felismerésekre jutott azóta.
Pokorny Lia egy interjúban idézte fel élete egyik legnehezebb időszakát. Mint mondta, több mélypont is volt már az életében.
„2011 környékén például nagyon rövid időn belül két hatalmas trauma ért: meghalt Huszár Zsolt, aki a párom és a kollégám is volt, aztán nem sokkal később kiderült, hogy az Új Színházban a társulatunknak a megszokott formában vége lesz” – mesélte.
A színésznő úgy érezte, egyik pillanatról a másikra minden összeomlott körülötte. „Egyszerre omlott össze körülöttem minden, azt sem tudtam, hol vagyok. Egzisztenciálisan és érzelmileg egyaránt mélypontra kerültem” – fogalmazott.
„Hatalmas trauma volt számomra”
Huszár Zsolt 2011. szeptember 17-én halt meg, mindössze 40 évesen. A színészt kerékpározás közben ütötte el a villamos Budapesten, a Dohány utca és a Károly körút találkozásánál. A tragikus balesetet követően az Új Színház is megrendülten búcsúzott a társulati tagjától.
Lia számára azonban Huszár elvesztése nem csupán egy kolléga halálát jelentette: a férfi a párja is volt. A színésznő a későbbi veszteségeiről is beszélt...
„Hatalmas trauma volt számomra az is, amikor Babicsek Bernát barátom meghalt. De egy dolgot biztosan tudtam: a közös darabunkat, a LIAisont nem tudom elengedni” – idézte fel.
Sokáig elképzelhetetlennek tűnt számára, hogy valaki más üljön majd azon a padon, ahol korábban Babicsek Bernát ült. Végül Kéméndi Tamást ajánlották mellé, amire ma már hálával gondol vissza.
A tragédiák ugyanakkor fontos felismerésekhez is elvezették. Lia szerint nincs két egyforma gyász, és bár az ember felkészül valamennyire a veszteségre, nem tudhatja, milyen érzés lesz majd átélni.
„Én azt tapasztalom, hogy nincs két egyforma gyász. Arra fel lehet készülni, hogy valószínűleg veszteség lesz az életemben, ennek a tényét el lehet fogadni. Magára a fájdalomra viszont nem lehet felkészülni” – mondta.
„Összekevertem a szeretetet a ragaszkodással”
A színésznő az interjúban a saját működéséről is őszintén vallott. Felismerte, hogy bizonyos helyzetekben függő módon gondolkodott, és ez nem feltétlenül csak a klasszikus értelemben vett függőségeket jelentette.
Lia korábban azt gondolta, hogy a függőség elsősorban az alkoholhoz vagy tudatmódosító szerekhez kapcsolódhat, később azonban rájött, hogy nála például a munka is betölthetett hasonló szerepet.
A párkapcsolatait illetően pedig egy különösen fontos felismerésre jutott. Az interjú egyik kiemelt mondata így szól: „Összekevertem a szeretetet a ragaszkodással.”
A színésznő ma már úgy látja, a veszteségek után nem lehet minden pontosan ugyanolyan, mint korábban. Ahogy fogalmazott, a fájdalom idővel képes enyhülni, miközben azok, akiket elveszítettünk, az emlékeken és a szereteten keresztül továbbra is velünk maradnak.
