Pogány Judit nem bírt ellenállni kollégáinak
A Nyílt lapokkal harmadik epizódjának szereplői komolyan vették a műsor készítőinek kérését: ebben az adásban valóban kiterítették a lapjaikat. Polgár Csaba vendégei Pogány Judit, Józsa Bettina és Ficza István voltak.
Nagyon sokszor voltam szerelmes kollégába. De olyan is volt, amikor nem voltam szerelmes, de együtt kellett játszani, és én annyira nem bírtam azt a srácot – aki egy musicalben volt az udvarlóm –, hogy elkezdtem kikezdeni vele, hátha úgy lesz valami. Legalább tizenöt év múlva hallottam, hogy – háromgyerekes családapaként – majdnem elvált akkor, mert én nagyon rosszat tettem. Szóval ilyen nagy bűneim is voltak
– vallotta be Pogány Judit, amikor a kollégák között fellobbanó szerelemről esett szó a beszélgetős műsorban.
Természetesen rajongásuk közös tárgya, a színház sem maradhatott ki a beszélgetésből: így szó esett például arról is, foglalkoznia kell-e a színháznak az aktuális politikai, közéleti dolgokkal. Polgár Csaba erre a kérdésre egyértelmű igennel felelt: szerinte azt kell megvizsgálnia, hogyan jutottunk el idáig. Ezt ugyanis, amit ma Magyarországon politikának neveznek, ő inkább egy valóságshow-nak látja, ahol egyfajta celebképzés folyik.
– Ellopták a színházat tőlünk. Egy érdekes vákuumot okoz a szakmában, hogy a színház attribútumait egyszerűen átvette a politika. Mindig is volt neki, de ennyire látványosan talán itthon még soha […] Már ők játszanak színházat – fejtette ki. Gondolatmenetéhez Pogány Judit is csatlakozott, neki szintén határozott véleménye van a kérdést illetően:
Szerintem az a színház, amelyik nem akar politizálni, az langyos színház... engem egyáltalán nem is érdekelne. A színháznak dolga, hogy véleményt nyilvánítson.
Tabudöntő témákból persze, ebben az epizódban sem volt hiány, így fény derült arra is, ki hogy viszonyul a halálhoz, van-e olyan, aki elképzelte már a saját temetését. Pogány Judit ebben a kérdésben is nagyon tudatos:
Ha bármikor azt mondanák, hogy vége, én bőven eleget éltem, és iszonyatos mennyiségű emléket hagyok magam után.
A színművésznő a feminizmust illetően sajátos nézeteket vall. Elmondása szerint egyáltalán nem feminista, nála ugyanis alapvetés, hogy minden embert egyenrangú félnek kell tekinteni. Sőt, a témával kapcsolatban egy meglepő kijelentést is tett:
„Én nem feminista, inkább fiú szerettem volna lenni egész életemben. Főleg gyerekkoromban éreztem azt, hogy a fiúknak mindent szabad, engem meg sehova nem engednek, csak óvnak. Nem komáltam lánynak lenni, de aztán meg kellett szokni. Most már volt időm rá.”
