Pártai Lucia többé nem magányos
Június 6-án már hét éve, hogy Aigner Szilárd – a 70. születésnapja után néhány órával – hirtelen elhunyt. Pártai Luciának és két lányának sokáig nagyon nehéz volt a legendás meteorológus elvesztése, de az idő múlásával egyre erősödik bennük az együtt megélt dolgok emléke.
– Ő most is velünk van a szélben, az esőben, a napsütésben és persze, az emlékeinkben a családi összejöveteleken. Nincs nap, hogy ne gondolnánk rá – kezdte a Lucia, aki nagyon hálás azért, hogy hosszú évtizedeken át lehetett Szilárd hű társa. – Amit akkor szép emlékként éltünk meg, arra most is úgy emlékszem. Örülök, hogy a társa lehettem, és hálás vagyok azért a sok évtizedért, amit vele tölthettem. Jó érzés, hogy mai napig sokan őrzik őt a lelkükben, és – rá emlékezve – használják az annyira jellemző „derűs napot” köszönést. Különösen nehéz volt, hogy oly' hirtelen távozott, sokáig beszélni sem tudtam róla. Nekem nem az idő segített, hanem a lányok, illetve az, hogy velük együtt Szilárd szellemiségében, önmagunktól maximumot elvárva visszük tovább az addigi munkát, például az eumet.hu előrejelző oldalunk folyamatos frissítését.
Lucia számára a munka terápiaként működik: előadásokat tart kulturális, tudományos eseményeken, műsorokat vezet, Szarvas város önkormányzati televízióműsorát készíti, a Rádió Bézs és a Rádió Szarvas „Derűs napot!” című magazinját szerkeszti, vezeti, vagy épp mezőgazdasági technológiai bemutatókon tart szakmai előadásokat. És folyamatosan frissülő, helyfüggő előrejelzéseket biztosít – akár a helyszínen is – nagy rendezvények számára.
– A lányokkal eltökéltük, hogy tovább kell tennünk a dolgunkat és folytatni a Szilárddal közös munkánkat. Ezt egyben örömként és kötelezettségként fogjuk fel. A hétköznapokban pedig továbbra is összetartó család vagyunk. Éva hétéves volt, amikor egy pár lettünk az édesapjával, aki két évvel azt megelőzően egy betegség miatt elveszítette a feleségét. Emlékszem, amikor Szilárd behozta magával a munkahelyünkre, rajta akadt meg először a szemem. Olyan vagány, stramm, helyes kislány volt, mondtam is magamban, hogy nekem is pont ilyen gyermek kéne. Aztán erősen összekovácsolódtunk, család lettünk. Évával akkor is együtt voltam, amikor – a gyermekei érkezésekor – bevittem a szülészetre.
Luciának és Szilárdnak közösen is megadatott a gyermekáldás. Lányuk, a kis Lucia érkezése csodálatos érzés volt.
– Szilárd erősen kapacitált, hogy legyen közös gyermekünk is, mert a köztünk lévő korkülönbség miatt úgy gondolta, valószínűleg ő megy el előbb, s hogy ne maradjak egyedül. Sokszor osztott meg olyan gondolatokat, amiket akkor nem értettem, de utólag tudom, ezek voltak a végrendelkezései, amiket mi mai napig tiszteletben tartunk. Az egyik ilyen volt, hogy később ne maradjak egyedül - mesélte Lucia.
A meteorológusnő akkor hallani sem akart erről, ám jó pár évvel később a sorsnak és a munkájának köszönhetően megismerte Mihályt, akivel a magánéletben is társakká váltak.
– Misi nagyszerű ember, széleskörű tudása, embersége, „anyaszívű apasága” miatt is tisztelem, mindenben számíthatunk egymásra, s az örömöt, illetve a szomorúságot is együtt éljük meg. A lányok is családtagként szeretik, Lucia lányom tíz hónapos kisfiának, Aigner-Kovács Konrádnak fogadott, szerető nagypapája, és bizonyára így lesz majd a másik unokánkkal is, akit a lányom már a szíve alatt hord. Éva is szereti és felnéz rá, hiszen hatalmas szaktudásával segíti a munkánkat, ahogy mi az előrejelzésünkkel az övét. Misinek is vannak gyerekei, akikkel szintén nagyon jó a kapcsolatom – mesélte Pártai Lucia, aki hálás, amiért Mihály olyan jól viseli, hogy máig mozgalmas életet él, folyton utazik, dolgozik, gondját viseli az édesanyjának, a legidősebb Luciának, valamint viszi a lányokkal közös céget.
Sőt, hamarosan ingázik is majd Párizsba, hiszen a lánya családja kétlaki életet él majd a férje munkája miatt.
