Párizs, 1959 – egy új korszak születése - Filmajánló
A filmtörténet egyik legizgalmasabb korszakába repít vissza Richard Linklater legújabb alkotása a Nouvelle vague – Az új hullám, amely lenyűgöző hitelességgel idézi meg a francia új hullám születésének pillanatát. Ez a film olyan, mint egy tavaszi fuvallat – friss, eleven és felszabadító –, amely egy új korszak eljövetelét hozza magával, és megmutatja, hogyan válik a mozi valódi művészeti forradalommá.
1959, Párizs. A Cahiers du Cinéma köréhez tartozó alkotók – köztük François Truffaut és Claude Chabrol – a hagyományos formákkal szakítva új filmnyelvet keresnek. A fiatal filmkritikusból rendezővé váló Jean-Luc Godard első nagyjátékfilmje, a fiatal Jean-Paul Belmondo és a varázslatos Jean Seberg főszereplésével készülő Kifulladásig forgatását készíti elő. Az alkotói folyamat lendületes és újszerű: utcai helyszínek, rengeteg improvizáció, kézikamerás felvételek és merész vágások formálják azt a filmet, amely később a francia új hullám egyik meghatározó alapművévé válik.
Richard Linklater fekete-fehér filmje a fiatalos lendületet és az alkotói szabadság felszabadító energiáját ragadja meg, miközben visszarepít a késő ötvenes évek Párizsának közegébe. Egyszerre korrajz és tisztelgés a múlt legendái előtt, amely a filmművészet megújulásának pillanatát és a mozi transzformatív erejét ünnepli.
A rendező újrateremti ezt az izgalmas időszakot: különös élvezet beszállni ebbe az időgépbe, és lubickolni azoknak az embereknek a társaságában, akik számára a film volt a világon a legfontosabb. A néző számára kifejezetten mulatságos játékká válik felismerni, ki kit alakít a szereplőgárdában, miközben a film végig könnyed és kifejezetten szórakoztató marad.
Richard Linklater többek között a Mielőtt felkel a Nap, a Mielőtt lemegy a Nap és a Mielőtt éjfélt üt az óra című filmek rendezőjeként vált ismertté, amelyek finom érzékenységükkel és emberközeli történetmesélésükkel írták be magukat a kortárs filmtörténetbe. Legújabb munkájában is ezt az érzékenységet ötvözi játékossággal és formai kísérletezéssel.
A film egyik különleges erőssége a szereplőgárda: Guillaume Marbeck gyakorlatilag átlényegül Jean-Luc Godard-rá, Aubry Dullin pedig elképesztően hiteles a fiatal Belmondo szerepében.
A Nouvelle vague – Az új hullám egyszerre tiszteletadás és újrafelfedezés. Óda minden idők egyik legnagyobb filmjéhez, a francia új hullám alapművéhez: a fiatalabb generáció számára átélhetővé teszi a Kifulladásig című mesterművet, a korszakot jól ismerőknek pedig meglepően friss élményt kínál.
