Kirándulás a Kerteskői-szurdokban
Bakonybélből indulva nem a szokásos túraútvonalat választottuk, nem a hegyek felé vettük az irányt, hanem a Szentkúttól Pénzesgyőr felé indultunk el. Nem is gondoltuk, hogy olyan túraélményben lesz részünk, ami vetekedett a Bakony magasabb részeinek szépségével. Nem tudtuk, hogy a Kerteskői-szurdok titokzatos és vadregényes hangulata ennyire magával ragadó.
Utunk elején az erdő csendjét hirtelen megtörte valami mozgás. A távolból szarvascsapatnak tűnő foltot láttunk, nem is mertünk továbbmenni, hogy ne zavarjuk meg az állatokat. Aztán amikor ők sem mozdultak, mégis közelebb merészkedtünk, és láttuk, hogy valójában néhány tehén legel az erdő mélyén, a számukra szokatlan helyen. A táj lassan átváltozott, ahogy egyre mélyebben merültünk el az erdőben. A sűrű bükkösök és tölgyesek hűvös, árnyas menedéket nyújtottak, a fák lombjai összeértek a fejünk felett.
A Gerence patak mellett haladt az utunk, amelyben a száraz időszak miatt most csak kevés víz csörgedezett. A patak vize évezredek alatt alakította ki a szurdokot, melynek falai sziklákkal és mohás kövekkel voltak tarkítottak. A túra ezen szakasza egy ponttól hosszan kidőlt fákkal volt tele, ami miatt a haladás lassabb és nehezebb volt, de a látvány minden nehézségért kárpótolt.
A szurdok leglátványosabb része a Kő-árok. Itt a patakmeder beszűkült, a sziklafalak pedig még magasabbra nyúltak. Megállva szinte érezni lehetett a hely energiáját.
A Bakonybélből a Kerteskői-szurdokba vezető út nem csupán egy átlagos túra, hanem egy igazi felfedezőút, amely során a Bakony egyik rejtett arcát ismerhetjük meg.
