Frei Tamás megtalálta élete párját
Tavasz óta élt bizonytalanságban Frei Tamás (54), hogy mit hoz számára a jövő.
Az író, riporter, illetve ma már főként üzletember ritkán szerepel a nyilvánosság előtt, a mostani interjút is fél éve halogattuk, de a Vasárnapi Blikknek elárulta, miben változott meg az élete a járvány miatt, és most először még kedveséről is beszélt.
A világ több országában is van lakása. Hol vészelte át a járványt?
Most éppen Budapesten vagyunk. Az első hullámnál azt gondoltuk a párommal, hogy Amerikában fogjuk nyugodtabban átvészelni a karantént, mert az egy hatékony, működőképes ország. De a járvány hatására Amerika másképp kezdett viselkedni. Mi ott éltük meg, hogy nincs vécépapír, őrült felvásárlás kezdődött, hetekig nem volt kézfertőtlenítő. Amikor úgy láttuk, hogy nem változik a helyzet, és még a végén ott ragadunk, május elején sikerült az egyik utolsó járatra helyet szerezni.
Egyből hazajöttek Budapestre?
Budapestre jöttünk, igen. Csak nyaralni mentünk el, a zsúfolt Balaton helyett az olasz Alpokba, és sokat kirándultunk a természetben. Az volt a benyomásom, hogy az olaszok tanultak az első hullámból, és sokkal fegyelmezettebbek voltak nálunk, magyaroknál.
És hol érzi magát igazán otthon?
Mindig ott, ahol vagyok. Négy helyen élünk, ingázunk, a munka, a feladatok visznek mindig valamerre. Budapesten, Firenzében, Nizza mellett és Miamiban töltjük az időnket, ami kívülről nézve nyughatatlanságnak tűnhet, de ahhoz képest, hogy két évtizedig folyamatosan utaztam a riporteri munka miatt, és bőröndből éltem, ez az élet számomra kifejezetten megnyugvás (nevet). Volt olyan esztendő, amikor tíz hónapon keresztül egyik szállodából költöztem a másikba. Ezt persze lehet irigyelni, de egy idő után már nem olyan jó.
Ilyen életmód mellett hogyan van magánélete, ha van egyáltalán?
Nem egyszerű, de szerencsére, ahogy férfiban is van ilyen életformát kedvelő, úgy nőben is akad.
Ez igazán rejtélyesen hangzik. Ezek szerint talált ilyen hölgyet maga mellé?
Krisztinának hívják a páromat, már két és fél éve vagyunk együtt. A párkapcsolatnak van ugyan szervezési nehézsége, úgy kell intézni a munkánkat, hogy tudjunk mozdulni. A közös életünkben sok fogaskeréknek kell kapcsolódnia, de egyre rutinosabban oldjuk meg.
Kíváncsivá tett, milyen típusú nő, aki elnyerte Frei Tamás szívét?
Jobban beszél nálam franciául. (nevet) Kislányként Algériában élt, francia iskolába járt, és ami a legfontosabb: neki is nyitott a világ.
Mit hoz a jövő, hány üzlete zárt be a járvány miatt?
Március, áprilisban még nem voltam benne biztos, hogy a Cafe Frei miként is éli túl a járványt, de ma már okosabb vagyok és sokkal nyugodtabb. Az elmúlt tíz év munkája stabillá tette a brandet. Itthon kifejezetten a magyar vendégek kávézója vagyunk, így nyáron nagyjából helyreállt a forgalom, egyedül a repülőtéren zártunk be, és két budapesti irodaépületben, melyek tőlünk függetlenül is bezártak. A nagy irodaházakban a kávézóink sorsa most persze újra nyitott kérdés, mert megint durvul a járvány, sőt, most már maszkot kell viselni mindenhol, minden kávézóban. Szóval újra kiszámíthatatlan a helyzet, de megnyugtat, hogy amikor újra nyithattunk, a vidéki hálózatunkban a tavalyi forgalmat hoztuk.
A legelismertebb riporterek közé tartozott, hogyan vált kávés vállalkozóvá?
Már a televíziózás előtt érdekelt a kávé, gyakorlatilag végigkísérte az életemet. Az amerikai egyetem után kezdtem dolgozni a Magyar Rádióban, fogalmazzunk úgy, hogy forró helyszínekre utaztam, háborúkba, zűrzavaros szituációkba, például a szomáliai polgárháborúba. Így jutottam el a kilencvenes évek elején Medellínbe, a Pablo Escobar-féle kolumbiai kábítószer-háború kellős közepébe. Amikor már nagyon veszélyessé vált a helyzet, autóbombák robbantak, felmentem a hegyekbe. Így jutottam el életemben először egy kávéültetvényre, ahol olyan fantasztikus kávét ittam, amilyet addig még soha – ekkor vált szenvedélyemmé.
Akkor most már a kávéüzlet miatt járja a világot?
Amerikában, New Jersey-ben és Floridában vannak partnereink, főleg a kávéhoz kötődő ízesítőtechnikák miatt, de sokat járok dél- és közép-amerikai ültetvényeken is. Persze más irányban is mozgunk, nemrégiben szerződést írunk alá, mert kávéfarmot szeretnénk bérelni Laoszban. Szóval azon felül, hogy már nyolc országban vannak Cafe Frei kávézók, amúgy is elég szövevényes ez az üzlet. Sok utazással és kapcsolattartással jár. Szeretném elérni, hogy a cserjétől a csészéig minden lépést, beleértve a termesztést is, mi magunk csináljunk.
Két éve dolgozik együtt a világ első számú kávémesterével, Marco Cremonesével, tőle mit tanult?
Kóstolástechnikát például, és a kollégáim pörkölést, keverék-összeállítást, mert ezt mind tanulni kell. Azt, hogy a nyelvünkön hol milyen ízlelőbimbók vannak, hogy miképp érezzük például a keserű, a savas, a földes és édeskés ízárnyalatokat egy kávéban. Rendeznek kávékóstolási világbajnokságot, ki tud precízebben ízeket érzékelni. Ez egy szakma, amit fontos minél szélesebb összefüggésekben érteni.
Van-e olyan esemény, helyzet, ami miatt előbújik még önből az újságíró?
Nincs, már nem bújik elő belőlem a riporter. A regényíró énem válik már csak érdeklődővé. A könyveim eseményei nagyon intenzíven a minket körülvevő világban játszódnak. Most készül a hatodik, a Peking szindróma című regényem. Még ma is egy jó kávé mellett alapos lapszemlével kezdem a napomat, öt és fél nyelven. Mielőtt megkérdezi, a „fél” az a francia. (nevet)
Forrás: Blikk
