Dobó Ági így küzd a mindennapi élettel Costa Ricán
Dobó Ági, az egykori szépségkirálynő két éve költözött a családjával Costa Ricára, hogy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet éljenek. Bár az ország lassú, stresszmentes életmódja sokat tanított neki, Ági őszintén vallott arról, hogy még mindig küzd az európai életvitelből hozott teljesítési kényszerrel és a folyamatos rohanás érzésével. Úgy érzi, a helyiek kedvesek és befogadóak, de a beilleszkedés még nem teljes, hiszen a mentalitásbeli különbségek gyakran nehézséget okoznak a számára.
Ági többször is beszélt arról, hogy Costa Ricán az élet sokkal lassabb, mint Európában, de mostanra döbbent rá igazán, hogy ő maga még mindig túl gyorsan él.
„Gyorsan beszélek, gyorsan sétálok, gyorsan akarok összedobni valami vacsorát a családnak. Gyorsan akarom ágyba tenni és elaltatni a gyerekeimet, gyorsan edzek egyet, gyorsan eszem valamit, gyorsan kávézok egyet a férjemmel. Gyorsan kitakarítom a házat, és gyorsan megsétáltatom a kutyát. És ha adj’ Isten valamit lassan merek vagy tudok csinálni, rendesen rosszul érzem magam, mert nem vagyok elég hatékony” – írta, amit a Ripost szúrt ki. Ez a belső feszültség szemben áll a Costa Rica-i emberek nyugodt, ráérős életfelfogásával, amely szerinte olyasmit tanít neki, amit Európában talán sosem tapasztalhatott volna meg.
„A Costa Rica-i emberek, ez a társadalmi működés rengeteget tanít az eszeveszett sok fejfájás okozásával az itteni lassúság miatt. Lehetetlenül lassan történnek a dolgok. Soha nem idegesek, stresszelnek, és csak mosolyognak a nem úgy, másképp, máskor, a tervezettnél sokkal később megvalósuló dolgokon.”
Mindent máshogy kezelnek Costa Ricán
A család a mindennapjai során gyakran találkozik olyan helyzetekkel, amelyek Európában elképzelhetetlenek lennének, de a helyiek teljes nyugalommal kezelik ezeket. Ági példaként említette, hogy hónapokon át nem kaptak bankkártya-terminált vagy engedélyeket, de a helyiek csak mosolyogva mondták:
„Pura vida... Amúgy meg nyissunk meg bátran terminál és engedélyek nélkül, hiszen mindenki így csinálja! Majd megmondjuk, hogy csak készpénzzel lehet fizetni, ha pedig valaki ellenőrzést tart, jelezzük, hogy dolgozunk rajta... Oké!?”
Ez a hozzáállás, amely a „pura vida” filozófiájában gyökerezik, Ági számára egyszerre megdöbbentő és tanulságos. A helyiek még a legnehezebb helyzetekben is megőrzik a nyugalmukat.
„A vadonatúj, gyönyörű autójukkal az árokba borulva csak vidáman várják a segítséget. Nincs stressz, ideg, düh. Hiszen az min változtatna? Hamarabb kihúzná a kocsit? Vagy olcsóbbá tenné a szervizt? Nem, de szörnyű érzéseket okoznánk a gondon túl magunknak is.”
Ági számára a legnagyobb kihívás, hogy megszabaduljon az állandó teljesítési kényszertől, amely mélyen beleivódott az életébe.
„Érzem, hogy belém van kódolva, hogy ha nem vagyok elég gyors, hatékony, akkor haszontalan vagyok, az pedig rossz, ami miatt rosszul kell éreznem magam. Pedig szeretnék sokkal többet és sokkal lassabban kávézgatni a férjemmel... például. Szóval dolgozom ezen erősen, és a pura vida sokat segít ebben” – mondta.
