A rajzfilmek lelke, a storyboard - Interjú Ternovszky Bélával
A Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendezővel, Ternovszky Bélával beszélgettem, aki otthonában mesélt a storyboardok rejtelmeiről és egy még nem megvalósult álmáról.
Ternovszky Béla - Fotó: Szabó Csilla
SZCS: - A Gusztáv sorozat egyik epizódjának storyboardja hever előttünk az asztalon és lapozzuk fel. Ki ne ismerné ezt a sorozatot, mely az ötvenes években kezdődött és egészen a hetvenes évekig futott. Mennyire volt kihívás mindig új ötletet kitalálni ilyen sok éven át?
TB: - Gusztáv, a hétköznapi kisember, aki, mint ismerjük, önsorsrontó életet él. Eleinte gyorsabban jöttek az ötletek, sűrűbbek voltak a poénok is, majd, amikor már több éven és sok epizódon túl voltunk, nehezebb volt újat kitalálni. A brainstorming ekkoriban emlékszem úgy zajlott mindig, hogy mi nem volt még és azután a kitalált újdonság, pl. a láncdohányos, a lusta, a feltaláló, a gonosz stb. mellé lett egy sztori kerekítve. Ezt általában a Dargay - Nepp - Jankovics triumvirátus öntötte formába, de bárkinek lehetett ötlete a csapatból, ha pedig volt ilyen, csak előállt vele és film lett belőle. Egy ötperces epizód kb. egy hónap alatt készült el. Ezek eleinte nem televíziós filmek voltak. Az egyes részeket a moziban, a Híradó és a nagy film között vetítették és ott lettek rendkívül népszerűek. A közönség felzúdult és nevetett előre, amikor főcímzene felcsendült. Nagyon jó volt csinálni.
Gusztáv sorozat - Fotó: Szabó Csilla
SZCS: - A storyboard a rajzfilm lelke, amiből azután a csapat elkészítette az adott sorozatot vagy az egész estés filmeket. Miből és hogyan épült fel?
TB: - Amikor meg volt az alapötlet, ami tulajdonképpen egy egyoldalas szinopszisban öltött formát, azután kezdődött el a storyboard megrajzolása és itt bontakozott ki az esemény vizuális részleteiben. A megrajzolt jelenetek mellé kerültek a jelenetszámok és a szöveges rész, ami elmesélte a cselekményt. A Gusztávhoz készült rajzok mind a korabeli hétköznapi kisembert, annak ruházatát és szokásait, a kor jellegzetességeit, mint például a kedvelt autómárkákat, a Topolinót vagy a Fiat 600-at jelenítették meg. Itt még nem használtunk számítógépet, de a Macskafogóban már szerepelt megmodellezett tank meg repülő meg 3D-s figura és tárgy.
Gusztáv sorozat - Fotó: Szabó Csilla
SZCS: - Amikor a storyboard elkészült, azután a csapat melyik tagjához került?
TB: - A kész storyboardot a kivitelező rendező majd az animátor, a kulcsrajzoló és fázisrajzolók kapták kézbe. A kis négyzetekben szereplő háttereket és figurákat megrajzolták nagyobb méretben, az operatőr számára pedig a jelenetszámok és a diszpozíciós listák adták az instrukciókat. A karakterek, tárgyak színeit az elején mindig mi meghatároztuk, hacsak nem volt a jelenetben olyan, hogy a figura elvörösödik vagy elzöldül a dühtől. Ilyen esetben adtunk újabb színmintát. Ezeket általában a hátteresek készítették el.
SZCS: - A hetvenes és nyolcvanas években mi volt a Nyugat előnye a magyar rajzfilmkészítéssel szemben, egyáltalán volt-e?
TB: - Csak technikában jártak előttünk. Először Londonban néztem meg, hogy készítik a filmeket Nyugaton. Az ottani stúdióban xeroxot használtak, aminek a lényege az volt, hogy a rajzokat ne kelljen kézzel átmásolni celluloidra tollal, hanem ezt megoldották géppel. Voltam kinn Amerikában is, megnézni a nagy rajzfilmstúdiókat, a Hanna-Barberánál a kifestés még kézi munka volt, de a xeroxot már ott is használták. Ebben az amerikai stúdióban felajánlották azt, hogy ha megveszi a Pannónia Filmstúdió a xerox gépet, akkor ők betanítják a használatát a magyar szakembereknek. A Pumuklinak köszönhetjük azt, hogy nagyjából utolértük technikában a Nyugatot. A Pannónia ezért a sorozatért kapott devizán be tudott szerezni olyan gépeket a rajzfilmek számára, amik korszerűsítették a folyamatokat, sőt ebből a bevételből még a szinkronosok is tudtak berendezéseket fejleszteni.
Pumukli eredeti cellen - Fotó: Szabó Csilla
SZCS: - A három évtizeden át futó Mézga család rajzfilmsorozat roppant sikeres volt nemcsak itthon, hanem külföldön, több országban is. Hogy kezdődött?
TB: - A Nepp írt egy egyoldalas vázlatot, majd elkészült itt is a storyboard és ezt vitatta meg a Művészeti Tanács és mondta rá az áment, majd küldtük el a Magyar Televíziónak. Annyira bíztak bennünk, hogy nem kellett a történeteket külön-külön is beadni, csak a koncepciót nézték, mint például azt, hogy 13 epizódból áll majd.
SZCS: - A Mézgához készült figuraterveket nézegetjük. Hogyan emlékszik vissza a karakterek és az események megrajzolására?
TB: - A szereplők minden ruhadarabját és tárgyait külön-külön megrajzoltuk. Itt például láthatjuk Paula fürdőruháját, Máris szomszéd fürdőköpenyét, de itt van egy fagylaltoskehely és egy boríték is, ami az adott jelenethez kellett, szóval mindent meg kellett adni a rajzolóknak. Időközben a család tagjainak arányai is változtak, emberszabásúbbak lettek a testarányok. Érdekes megemlíteni Aladár kalandjait, amikor a középső sorozatban a guliverklivel utazgatott különböző bolygókra, akkor már kamasz volt, majd újra visszafiatalodott. Készült egy közvéleménykutatás a sorozatról a 2. évad után, hogy melyik figura és melyik sorozat tetszett jobban. A felmérés eredménye az lett, hogy a családi perpatvar és a közös családi történet volt a legizgalmasabb, nem pedig az, hogy Aladár, mint főszereplő mindig elutazik valahová és különböző kalandokba keveredik. A nézőknek tehát az tetszett a legjobban, amikor nemcsak keretjáték volt a család, hanem inkább maga a közös történet, amikor vitatkoztak mindig valamin. A karakterek ebben a felállásban érdekesebbek voltak, egyediségeik jobban érvényesültek, mint például Kriszta, a pimasz kamaszlány, Aladár, a család esze, a folyton sápítozó Paula, a papucs Géza stb. Ekkor mi újra időben és korban visszafiatalítottuk Aladárt és akkor így a kezdeti családmodell jobban működött.
Mézga család figuratervek - Fotó: Szabó Csilla
SZCS: - Aladárnak nemcsak a karaktere, de a szinkronhangja is változott a sorozat alatt, mivel más és más életkorú volt, ezt hogyan oldották meg?
TB: - Aladár hangját eredetileg a fiatal Némethy Attila adta, aki akkoriban már elkezdett kamaszodni, ez azzal is járt, hogy mutált a hangja és mi akkor hozzá igazítottuk a figurát. Attila hangja azonban annyira mutált és olyan más lett úgy minden, ráadásul sikeres is volt már akkor, mint zenész, hogy onnantól új hangot is kapott a figura. Geszti Péter vette át és szinkronizálta a karaktert a továbbiakban, a teljes harmadik évadban. Az egész sorozatot nagy kedvvel és szeretettel csináltuk és sikeres is volt.
SZCS: - Macskamesék figuraterveit nézegetjük. Elindult a filmsorozat 2001-ben, de aztán abbamaradt, mi történt?
TB: - Ezt a filmsorozatot a mai napig nagyon sajnálom, hogy nem csináltuk meg végig. Anyagi oka volt, a hagyományos finanszírozás, azaz a Film Főigazgatóság már megszűnt, a Magyar Televízió meg már nem rendelt és a minisztérium sem finanszírozta. Lehetett ugyan pályázni, akkoriban volt Vajnával a filmszakmában több változás, így két epizódot támogattak is, de csak minimál büdzsével, aztán a többi rész elkészítése végül elmaradt.
SZCS: - Melyik jelenet rajzolódik ki az alábbi figuraterven?
TB: - Ilyen volt egy layout. Ennek az epizódnak a címe Pussy-cat elrablása. Itt a főszereplőt látjuk, ő Pussy-cat. A rövid sztori, hogy négy gengszter macska egy börtöncellában van és ötödiknek egy ifjú macska kerül melléjük, akit tejszínlopásért zárnak be a börtönbe. Sóvárogva és sírdogálva kémleli a Holdat a börtön ablakából, mert a szerelmétől elszakították. Ekkor a négy gengszter macska pártfogásába veszi és mesél a saját kalandjaikról esténként, persze jól felnagyítva és feltupírozva az eredeti történeteket. A sorozat epizódjai a négy rabtárs egy-egy kalandját mesélik el.
Pussy-cat - Fotó: Szabó Csilla
SZCS: - Mi volt az a munkafázis, amit a legjobban szeretett a hagyományos rajzfilmkészítés során?
TB: - A Macskamesék két epizódja is még a klasszikus és hagyományos formátumban készült el, azaz nem használtunk semmilyen számítógépes programot sem, mert nekem a kedvenc tevékenységem a mozgatás. A legnagyobb élmény számomra mindig az volt, amikor életet lehelhettem egy karakterbe. Emlékszem volt olyan, hogy két hétig Dargay Attila irányítása alatt csak fázisrajzokat rajzoltam egy figurához. Ez azt jelentette, hogy az adott karaktert mindig kicsit arrébb mozdítva kellett megrajzolni, egészen addig, amíg egy más pózba nem került. Ez nagyon időigényes munka volt, előfordult, hogy már untam, de amikor felvette az operatőr és megnéztük, ahogy a figura megmozdult, az csodálatos érzés volt, mert tulajdonképpen akkor mi teremtettünk.
SZCS: - A storyboard alapján készültek el a figurákon túl a hátterek is. Az Egérút című rajzfilmből látunk egy hátteret. Ezt a fázist ki készítette a csapatból? Milyen jelenetet idéz, amit látunk?
TB: - A háttereket mindig a hátteres kollegák készítették el, szintén nagyon időigényes munka volt, akár 10-12 napon át is dolgozott rajta egy rajzoló. Ez a háttérterv Csiperke manó kunyhóját ábrázolja, aki az erdőben él. Csiperke otthona ajtajához a hóvihar odafújja Csipiszt, a cirkuszból megszökött egérkét. Csiperke a hidegtől megdermedve talál rá, majd beviszi kunyhójába, és a rajzon is látható kandallónál felmelegíti. Nyugodtabb hangvételű filmnek készült, de sajnos kevésbé aratott sikert.
Háttér terv az Egérút című rajzfilmből - Fotó: Szabó Csilla
SZCS: - Az én gyerekkoromban a hetvenes és nyolcvanas években, az Ön által is képviselt figurális és nyugodt hangvételű rajzfilmek fénykorukat élték. A 2000-es évektől ez teljesen megváltozott, mit gondol erről?
TB: - Régen a gyermekek számára készült mesék álomba ringatták a gyerekeket. Emlékszem, amikor nagynéném az ágy szélére leült, mesélt nekem és nővéremnek egészen addig, amíg el nem aludtunk. Ma már teljesen más a nézői igény, felpörgetett tempójúak a mesefilmek, amiktől csak zaklatottabb lesz a gyerek és nem is akar és nem is fog elaludni. Az Egérút című egész estés film volt az a mese, amit megpróbáltam a mai filmektől eltérően egy nyugodtabb mesélési módú és ritmustempójú formában elkészíteni. Nem jött be. Az volt akkor és ma is az a tapasztalat, hogy ha nincs tűzijáték a képeken másodpercenként vagy robbanás esetleg valamilyen agresszió, akkor már nem köti le a mai gyerekek és fiatalok figyelmét.
SZCS: - Köszönöm szépen az interjút és további sok aktív évet kívánok!
Készült: Pomáz, 2025.03.27.
