A kislánya jövőjét félti Molnár Gusztáv
A színész a vádirat szerint évekkel ezelőtt többször erősen lerészegedett a kisfia jelenlétében, és előfordult, hogy megütötte a gyermeket. A tegnapi ítélet nyomán Molnár Gusztávot két évre eltiltották minden olyan foglalkozástól, amelynek keretében 18 év alatti gyermek nevelését, gondozását vagy gyógykezelését végezné. Az apuka bevallása szerint az bántja leginkább, hogy a bíróság – véleménye szerint – nem vette figyelembe, hogy már megváltozott.
A színész elismerte hibáit, bocsánatot kért fiától. Gusztáv szerint a bíróság nem ismerte el a változását, és az ítélet a jelenlegi családját is veszélybe sodorja.
Elmondása szerint kisfiával megszakadt a kapcsolat, de bízik benne, hogy a jövőben rendeződhet a viszonyuk.
A Gödöllői Járásbíróság felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Molnár Gusztávot, mert veszélyeztette a kisfiát. A vád szerint többször részeg volt, és agresszíven viselkedett a gyerek előtt, néha meg is ütötte. A színész nem vallotta be a bűnét, de nagyon sajnálja, ami történt. Az ítélethozatal után fájó vallomást tett Gusztáv arról, hogy mennyire nehezen viselte, hogy ismét meg kellett hallgatnia azt a történetet, ami már öt évvel ezelőtt volt. 392 napja nem fogyasztott semmilyen tudatmódosító szert – ami egy következetes munka eredménye –, és a rehabilitációja alatt sikerült a felelősség kérdésével is szembenéznie.
Ítéletet hirdettek a kiskorú veszélyeztetésével vádolt Molnár Gusztáv ügyében a Gödöllői Járásbíróságon. A színészt egy év börtönbüntetésre ítélték, amelynek végrehajtását két évre felfüggesztették. A 39 éves művész a tárgyalás után kendőzetlen őszinteséggel beszélt érzéseiről.
– Ezzel kilenc hónapon keresztül foglalkoztam a komlói rehabilitáción. Úgy mentem oda, hogy velem kibabrált az élet. Nem fogadtam el, hogy rossz apa vagyok, aztán beláttam, hogy az voltam. Rájöttem, hogy a segítők és a terápiák nem véletlenül mutatnak rá bizonyos dolgokra. Be kellett látnom, hogy hibáztam. Azt, hogy vállalnom kellett a felelősséget. Emberileg ez volt a legfontosabb. Leveleket írtam a fiamnak Komlóról. Leírtam neki, mennyire sajnálom, hogy nem voltam jó apa, bocsánatot kértem tőle, és azt kértem, vigyázzon az édesanyjára – mesélte a felismerésről Molnár, akit egy év börtönbüntetésre ítéltek, melynek végrehajtását két évre felfüggesztették.
Most a friss Facebook-posztjában is reagált az ítélethozatalra, részben csalódását fejezte ki amiatt, hogy már megváltozott. Viszont szerinte a bíróság nem vette figyelembe, hogy már nem az az ember áll előttük, aki öt éve még agresszívan lépett fel a gyermekével szemben.
– Hogyan lehetséges az, hogy a mai magyar jog- és intézményrendszer időkapszulában működik? Tegnap, 2026-ban a bíróság egy olyan Molnár Gusztáv felett ítélkezett, aki már öt éve nem létezik. Az az ember ott, a függősége mélyén meghalt. Meghalt azon a 9 hónapon, a 265 napos zárt terápián, amit a Leo Amici Alapítványnál, Komlón végigcsináltam. Ott nem színház volt, nem szerepek voltak, hanem a legnyersebb önismeret. Én azt hittem, áldozat vagyok, és ott szembesültem vele, hogy felnőttem. Az pedig azzal jár, hogy felelősségét kell vállalnom. Szembenéztem a bűneimmel, a hozott sebekkel – fejtette ki az apuka, aki bevallotta, félti a második gyermeke és a felesége jövőjét és megélhetését is.
Úgy érzi, azzal, hogy őt büntetik, a kislánya és a felesége jövője is veszélybe kerülhet
– Mégis, a tegnapi tárgyalóteremben azt kellett tapasztalnom, hogy a rendszer képtelen lekövetni az emberi változás és a felépülés tényét. Amikor egy igazságügyi szakértő vagy a hatóság a múlt papírjaiból dolgozva, sztereotípiák alapján mond ítéletet a jelenedről, miközben veled mint ma élő, tiszta emberrel soha nem találkozott, az nem igazságszolgáltatás, hanem megbélyegzés. A bíró tegnap azt mondta: az ítélet majd segít józannak maradnom. A józanságomat nem a bürokrácia tartja meg, hanem a hitem, a belső fegyelmem és a családom. Hogy gyűlésre járok, hogy minden nap dolgozom magamon. Mert a jelenem szilárd és tiszta. Van egy csodálatos feleségem, Dorina, aki a legnehezebb időkben is mellettem állt, és van egy 10 hetes kislányom, Lili. Ők a valóságom. És itt érkezünk el a legfájdalmasabb morális kérdéshez: kit büntet valójában ez az ítélet 2026-ban? Nem egy múltbeli elkövetőt szerintem. Hanem közvetlenül veszélyezteti egy ma élő, tiszta család megélhetését, és büntet egy 10 hetes csecsemőt és egy édesanyát, akik semmiről sem tehetnek – jelentette ki szomorúan Gusztáv, aztán hozzáfűzte:
– Apák ezrei élnek ma Magyarországon ebben a csendes tehetetlenségben, ahol a múltbeli hibáikat örökös és elévülhetetlen fegyverként fordítják ellenük, teljesen elvágva őket a gyermekeiktől, még akkor is, ha bizonyítottan felépültek és új életet kezdtek. A tegnapi ítélet úgy érzem nem foglalkozik az ellennevelés létezésével. A tegnapi ítélet azt mondja nekem, hogy nem hiszünk a változásban. A tegnapi ítélet legitimizálja a másik fél bántalmazásait. Vajon a tegnapi döntés nem veszélyezteti a 10 hetes lányom biztonságát? A bosszú mint olyan nem egy veszélyeztető magatartás a gyermekekkel szemben? A fiamnak ennyi évvel később a lelki fejlődését nem veszélyezteti, hogy az apjára emberek azt írják kommentelők, hogy meg kellene halnia? Majdnem meghaltam és mindent elvesztettem. Most azt nézem, hogy mit akar nekem ezzel tanítani az élet: a harag és a bosszú sohasem lehet igaz. Bizonyítani azt kell ami bizonytalan. Hibáztam és elismertem. Utcára kerültem és mindent elbuktam. Vajon elég bűnhődés ez? – tette fel a kérdést az aggódó édesapa.
