5 ok, amiért nehéz elengedni egy párkapcsolatot
Azt feltételezhetnénk, hogy egy elválás annak a félnek sokkal fájdalmasabb, és nehezebb, akivel szakít a párja. Valószínűleg sok igazság van benne. De belegondoltál már abba, milyen belső harcokat vív meg önmagával az a fél, aki végül meghozza a döntést, és kimondja ezeket a súlyos szavakat?
Talán mind a ketten jól tudják, hogy ez a kapcsolat már nem működik, sosem lesz olyan, mint amire vágynak, és soha nem fogják úgy szeretni egymást, ahogy a másik megérdemelné. Mégsem egyszerű véget venni egy akár több éve tartó együttélésnek.
De miért olyan nehéz elengedni egy párkapcsolatot?
1. ok: Túlságosan ragaszkodunk a megszokotthoz.
Egy idő után minden párkapcsolatba belekényelmesedünk. Ez nem csupán annyit jelent, hogy már nem szaladsz fogat mosni a reggeli első csók előtt, és felvállalod magad otthoni lazább ruhában, vagy borostásan a párod előtt. Sokkal inkább arra utal, hogy biztosra veszed a másikat, hosszú távra tervezel vele, közös életet. A probléma ott kezdődik, hogy ez a gondolkodás megakadályoz abban is, hogy egyáltalán változtatni akarj, még ha jól tudod, hogy ez lenne mindkettőtök számára a legjobb döntés. Egyikőtök sem akarja elismerni, hogy hibázott, egyikőtök sem akarja felrúgni a szépen eltervezett, kiszámítható jövőt.
2. ok: Nincs kedvünk a fárasztó randizáshoz.
Egy kapcsolat vége mindig valami új kezdete. Végre senki nem néz Rád rossz szemmel, ha nyíltabban flörtölsz egy jóképű munkatárssal, vagy hajnalig bulizol a barátnőiddel, esetleg kipróbálsz egy új társkereső alkalmazást. De, ha már nem ez az első alkalom, amikor szingli életet élsz, akkor a randizás ötlete nem feltétlenül villanyoz fel. Sőt, épp ellenkezőleg. Ijesztő lehet, és persze időigényes. Talán még abban sem vagy biztos, hogy akarsz-e egyáltalán egy másik párkapcsolatot. A félelem a várható csalódásoktól és nehézségektől sokakat tartanak vissza a meglévő kapcsolatuk felbontásától.
Ezt is olvasd el! - 6 tökéletesen őszinte mondat, amit szakításkor mondhatsz
3. ok: Az embernek mindig az kell, aki még vagy már nem az övé.
Számos tanulmány igazolta, de valószínűleg saját magadon is észrevetted már, hogy sokkal vonzóbbnak tűnik minden, amit nem szerezhetsz meg, vagy ami épp kezd kicsúszni a kezeid közül. Ezért, ha a szakítás gondolata meg is fordul a fejedben, hirtelen a ragaszkodásod is erősebbé válik.
4. ok: Magányosak vagyunk, mindegy ki, csak legyen mellettünk valaki.
A modern társadalomban egyre fokozódik a magány érzése. Bár ma már mindenféle módon lehetőségünk nyílik a kommunikációra, mégis talán pont ezért, egyre inkább elszigetelődünk. Ugyanakkor nem szeretünk egyedül lenni, így, még ha nem is ez a legjobb megoldást, fenntartunk olyan párkapcsolatokat, amelyek nem tesznek boldoggá. A szakemberek szerint az emberek leginkább a 20-as éveikben (félelem az önállóságtól és egyéni döntéshozataltól), 50 évesen (kapuzárási pánik), illetve a késői öregkorban (egészségügyi problémák, hozzátartozók elvesztése) érzik magányosnak magukat.
5. ok: A szingliség nem elfogadott társadalmi norma.
Ha elmeséled valakinek, hogy épp szakítottál, akkor ő valószínűleg sajnálkozni kezd, és persze fűvel-fával össze akar majd azonnal boronálni. Vagy amikor kísérő nélkül mész a karácsonyi családi vacsorára, bizonyára rákérdez néhány jószándékú rokon, hogyan is állsz a családalapítással. A társadalmunkban még mindig a párkapcsolati lét megítélése áll nyerésre a szingliséggel szemben. Ezért, már csak a kifelé való megfelelés miatt is, ragaszkodunk annyira egy nem működő viszonyhoz.
A fentiekből is jól látszik, hogy nem vagy egyedül, ha nehezen megy a szakítás. Mindenki szenved tőle. Búcsút mondani valakinek, aki a szívünknek kedves, sosem volt, és nem is lesz egyszerű. De, ha úgy érzed, hogy ezt kell tenned, akkor nem szabad beleragadnod a múltba.
