Szeretnél új barátokat?
Mindannyian érezzük, hogy ahogy múlnak az évek, a felnőttkori barátkozás egyre nehezebb és nyomasztóbb kihívássá válik. Egy elismert barátságkutató most egy olyan módszert javasol az új kapcsolatok építésére, amely első hallásra teljesen ellentmond a józan észnek.
Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az emberek jóindulatát és szimpátiáját csak úgy nyerhetjük el, ha folyton mi próbálunk a kedvükben járni. A modern kapcsolati kutatások és a humánpszichológia viszont megdöbbentő eredményeket mutatnak ezzel az elgondolással szemben. Ebben a cikkben megmutatom neked, hogyan működik a gyakorlatban ez a zseniális pszichológiai mechanizmus, és miként segíthet neked abban, hogy felnőttként is mély, igaz barátságokat építs.
A magány nem csupán rossz érzés
Hajlamosak vagyunk a magányra úgy tekinteni, mint egy kellemetlen, de átmeneti lelki állapotra, amit egy jó filmmel vagy egy kis pihenéssel el lehet ütni. A szakértők és a kutatások szerint azonban az elszigeteltség valódi népegészségügyi krízis. A tartós egyedüllét és a szociális kapcsolatok hiánya mintegy 50 százalékkal növeli a demencia, és körülbelül egyharmadával a stroke kialakulásának kockázatát.
A száraz statisztikák mögött az a kemény valóság húzódik meg, hogy az emberi szervezet biológiailag a közösségi létezésre van huzalozva.
Jaimie Krems, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) Barátságkutató Központjának vezetője határozottan állítja, hogy a magány járványszerű méreteket öltött a modern társadalomban. Ha nem teszünk tudatosan az emberi kapcsolataink építéséért, a hiányuk szó szerint megbetegít minket.
A Benjamin Franklin-effektus
A módszer mögött álló pszichológiai jelenség nem új keletű, elnevezése az amerikai alapító atyáig, Benjamin Franklinig nyúlik vissza. Franklin a saját önéletrajzában mesélte el, hogyan sikerült egy elkeseredett politikai ellenfelét szoros szövetségesévé formálnia: nem hízelgéssel vagy szívességgel próbálkozott, hanem kölcsönkért tőle egy ritka és értékes könyvet. A gesztus után a rivális meglepően nyitottá és barátságossá vált vele szemben.
A jelenséget a modern pszichológia a kognitív disszonancia elvével magyarázza. Amikor valaki szívességet tesz neked, az agya egy belső ellentmondással szembesül:
„Nem szoktam olyan embereknek segíteni, akiket nem kedvelek.”
Mivel a segítségnyújtás ténye már megtörtént, az agy úgy oldja fel ezt az ellentmondást, hogy tudattalanul átértékeli a veled kapcsolatos érzéseit. Az agy végül arra a következtetésre jut: „Ha segítettem neki, az biztosan azért van, mert szimpatikus számomra.”
Így alkalmazd a trükköt a mindennapokban
Nem kell óriási dolgokra vagy terhes kérésekre gondolnod; a módszer a legapróbb gesztusoknál működik a legjobban. A kéréseddel arra adsz lehetőséget a másik embernek, hogy kompetensnek, hasznosnak és fontosnak érezze magát, ami azonnal lebontja a gátlásokat.
Próbáld ki a következő apró nyitásokat:
Kérj ajánlást: „Tudnál ajánlani egy igazán jó könyvet vagy sorozatot?” – Ezzel elismered a másik ízlését.
Kérj helyi tippet: „Még új vagyok a környéken, nem tudsz egy jó kávézót a közelben?” – Szakértői szerepbe helyezed a másikat.
Kérj egy rövid kézi segítséget: „Megfognád ezt egy pillanatra, amíg elpakolok?” – Közös, mikroszkopikus élményt teremt köztetek.
Személyes tragédiából lett a barátságkutatás úttörője
Az, hogy Jaimie Krems ma a felnőttkori barátságok egyik legelismertebb szakértője, egy mélyen fájdalmas személyes élményből fakad. Évekkel ezelőtt teljesen összetört, amikor véletlenül rábukkant a szobatársa és a gyerekkori legjobb barátja közötti, 26 oldalas üzenetváltásra, amely tele volt a személye elleni megvetéssel és gúnnyal.
Ez a sokkoló csalódás indította el azon az úton, hogy megértse a barátságok belső dinamikáját. Amikor csapatával átfésült közel 30 000 pszichológiai szakcikket, megdöbbenve tapasztalta, hogy a tudományos publikációknak kevesebb mint 4 százaléka foglalkozik a felnőttkori baráti kötelékekkel. Míg a romantikus kapcsolatokról könyvtárnyi irodalom létezik, a barátságot a tudomány is hajlamos volt elhanyagolni. Krems azóta annak szenteli az életét, hogy ez a helyzet megváltozzon.
Apró lépések, amiket még ma megtehetsz
A szívességkérésen kívül a kutató még két nagyon egyszerű, azonnal használható tanácsot ad:
1. Közeledj valakihez
Ne félj az elutasítástól, és tedd meg az első lépést! A kutatások szerint az embereket sokkal jobban foglalkoztatja a kapcsolódás vágya, mint gondolnánk, és egy kötetlen beszélgetés után szinte mindig szimpatikusabbnak tartanak minket, mint amennyire mi azt sejtemjük. A kulcs a rendszerességben rejlik: járj el olyan közösségekbe – mint egy klub vagy egy tanfolyam –, ahol hétről hétre ugyanazokkal az arcokkal találkozhatsz.
2. Hívj fel valakit
Emellett ne várj a tökéletes, kétórás szabadidőre ahhoz, hogy felhívd egy régi barátodat. Egy mindössze ötperces, őszinte telefonhívás vagy egy gyors üzenet nagyságrendekkel többet ér a kapcsolat ápolásában, mint a hónapokig halogatott, soha meg nem valósuló nagy találkozók.
Jó, ha tudod, hogy a szociálpszichológiai mérések szerint egy felnőtt embernek átlagosan körülbelül 50 együtt töltött órára van szüksége ahhoz, hogy egy felületes ismerősből alkalmi barát váljon, és több mint 200 közösen átélt óra kell egy mély, igaz barátság kialakulásához, amit a rendszeres apró szívességek jelentősen le tudnak rövidíteni.
