Még általános iskolás koromban kezdtem el írni. Ötödik osztályos voltam, amikor megírtam az első kisregényemet. Ez egy négyzethálós füzetbe, ceruzával írt szöveg, amely soha nem került kiadó kezébe, helyette csupán egy kedves emléktárgy maradt számomra. Legközelebb az egyetem elvégzése után ragadtam tollat. Tulajdonképpen ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az írás gondolatával. Hónapokon át fontolgattam, miről is írjak, hisz több témakörre is nyitott vagyok. Sőt, a jövőben szeretném kipróbálni magam jónéhány zsánerben. Végül a romantkis-erotikus regény mellett döntöttem, mert ez egy nagyon közkedvelt téma manapság világszerte. Írás közben bele tudtam szőni a saját testi-lelki fantáziáimat, vágyaimat, és nem utolsó sorban a valós tapasztalataimat. Ezáltal az írás a mindennapjaim egyik legnagyszerűbb időtöltésévé vált.

Úgy tudom teljesen mással foglalkozol civilben. Mi a munkád, és hogy jött az írás?

A szakmámat illetően diplomás közgazdász vagyok és civilben egy nemzetközi autóipari cég ügyvezető asszisztenseként dolgozom. Az írásnak ehhez nem sok köze van, de talán éppen azért, mert ilyen távol állnak egymástól, valamilyen módon egyensúlyt teremtenek bennem. A munkahelyemet a pontosság, szabályok, határidők betartása jellemzi, míg az írás lehetőséget ad arra, hogy a gondolataimat szabadon engedjem, és egy általam megalkotott világban különböző szerepekbe bújva nagyszerű élményeket éljek át a hőseimmel.

A családod, a barátaid mit szóltak, amikor kiderült, hogy megjelenik a regényed, pláne, hogy erotikus-romantikus történetet írtál?

Sokáig csak a legközelebbi családtagokkal osztottam meg a hírt, a barátokkal és a többi ismerőssel már csak akkor közöltem, miután felkerestem a kiadót, és biztosan tudtam, hogy meg fog jelenni a könyvem. Az első reakciók nagyon változatosak voltak. Volt, aki csak nézett rám, várta, hogy felnevetek és azt mondom, csak vicceltem, de természetesen voltak, akik egyből tudták, hogy komolyan gondolom és nagyon megörültek a hírnek. Azután jött a kérdés, hogy: Na és miről szól? A válaszom erre az volt, hogy szerelemről,  romantikáról és mindig a végére tettem, hogy erotikáról. Persze, hogy mindenkit az utóbbi érdekelt, és arra jöttem rá, hogy bár sokan kényes témának tartják az erotikát, és tartózkodnak a vele kapcsolatos beszélgetésektől, mégis nagyon lelkesek, ha olvashatnak róla. Szerettem volna izgalmas pillanatokat szerezni az olvasóknak, ezért írás közben igyekeztem az erotikus jeleneteket minél részletesebben, valósághűen és szókimondón leírni. Ugyanakkor ügyeltem arra, hogy sehol ne lépjem át a jóízlés határát, és hogy sok érzelmet szabadítsak fel, s ne csupán sima akcióról szóljon a jelenet.

A saját neveden írsz. Nem gondoltál rá, hogy angolszász hangzású nevet válassz? Miért tartottad meg a saját nevedet, miközben nem ez a trend?

Igazság szerint igen, gondolkodtam, hogy angolszász nevet válasszak, de végül mégis csak a sajátom mellett döntöttem. Úgy gondolom, hogy egy könyv minőségét nem a jó hangzású nyugati név határozza meg, másfelől pedig fontos volt számomra, hogy a szerzői nevem engem tükrözzön, azonosulni tudjak vele, vagyis, hogy a sajátomnak érezzem. Na, és hát melyik név lenne erre a legalkalmasabb, ha nem a saját anyakönyvezett nevem? Ezért döntöttem úgy, hogy nem kutatok új név után, végül is a könyveimben semmi olyanról nincs szó, ami miatt inkognitóban kellene írnom.

A meztelen igazság című regényedben a főhősnőd rúdtáncosként keresi a kenyerét. Miért éppen rúdtáncos lett Szimóna?

Még mielőtt nekikezdtem az írásnak, sok időt töltöttem azzal, hogy megálmodjam a történetet, felépítsem a szerkezetét. Szimónának mindenképpen két különböző életet, illetve szakmát szántam. Az egyiket, amelyet felvállal, és egy másikat, amelyet eltitkol. Általában az emberek olyasmit szoktak titkolni, amiről tudják, hogy a közvélemény elítélné érte őket. Ezért gondoltam jó ötletnek, hogy a hősnőm egy éjszakai klubban táncoljon. A rúdtánc sejtelmes, rejtélyes, erotikus, és sokan sajnos a prostitúcióval azonosítják. Ez azonban nem feltétlenül igaz a táncosnőkre, ahogyan a Szimónára sem az. Emellett azt szerettem volna, hogy a lány két foglalkozása eltérjen egymástól. A gyorséttermi felszolgálólány szerepében észrevétlen marad a tehetsége, szépsége, különlegessége, míg éjjel, a klubban ő az est fénypontja, egy igazi díva, csodálatraméltó táncos tehetséggel.

A második regényed, A múlt árnyékában, az első folytatása. Trilógia lesz belőle, vagy valami teljesen új dologra készülsz?          

Bevallom, eleinte trilógiának terveztem, de később úgy döntöttem, hogy pörgősebbre veszem és két könyvben írom meg a történetet úgy, hogy továbbra is kerek és izgalmas legyen. Viszont hagytam benne kapaszkodókat, amelyekhez később akár hozzá tudok szőni további eseményeket is, így nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy egyszer még írok egy harmadik könyvet Szimóna és Márton izgalmas életéről. Előtte azonban szeretnék egy új történetbe vágni. A terveim szerint egyelőre még megtartom a romantikus-erotikus vonalat, új zsánerben majd csak akkor szeretném kipróbálni magam amikor úgy érzem, hogy eléggé kimerítettem ezt a témakört.

Honnan inspirálódsz?

Több dolog is van, ami inspirál. Az egyik például a zene. Általában az aktuális popslágereket szoktam hallgatni, de van, hogy a klasszikus instrumentális zene esik jól. Sokszor, ha fáradt vagyok, meghallgatok egy zeneszámot és máris más színben látom a világot. Ilyenkor előtör bennem az alkotási vágy, és az ihletem egyszerűen a számítógéphez bilincsel A másik nagy inspirálóm az utazás. Imádok utazni, gyönyörű tájakat látni, régi városokat, nevezetes helyszíneket bejárni, belekóstolni a helyi életbe, és felfedezni az adott hely gasztronómiáját. A harmadik forrás, amelyből ihletet merítek, a sima hétköznapok. Előfordul, hogy az utcán sétálva elkapok egy párbeszédet, vagy szemtanúja leszek valaminek, amit később papírra vetek. A egyik szereplő, Lúcia, a hegedűs kislány is így került bele a történetbe. Amikor az első könyvemen dolgoztam, Budapest rakpartján láttam egy kislányt hegedülni, és annyira beindította a fantáziámat, hogy végül szerepet adtam neki. Persze, azon kívül, hogy hegedülni láttam őt, semmi mást nem tudok róla, a könyvben szereplő Lúcia életét teljes mértékben a fantáziám szülte.

Nagyon csinos nő vagy. Hogyan tartod a formádat? Sportolsz? Van hobbid? Mivel töltöd a szabadidődet?

A dicséret mindig jól esik, bár bevallom, a testmozgás az, amire sajnos a legkevesebb időm jut, ezért az időhatékony edzési módszereket keresem. A hobbi fogalma számomra az írással fonódik össze, illetve minden olyan tevékenységgel, ami inspirálóan hat rám. Tehát az utazás, zenehallgatás, természetben töltött idő, gyalogtúrák jelentik számomra a kikapcsolódást. Megemlíteném még a nyelvtanulást, melyet már szintén hobbiként tartok számon.  Jelenleg a portugál nyelvet tanulmányozom. Egyáltalán nem nevezhető könnyűnek, és pont ezért is jelent számomra akkora örömöt, ha sikerül megértenem egy-egy portugál nyelven írt szöveget. Számomra ez egy nagyon szórakoztató időtöltés, amelynek talán egyszer még hasznát is látom az utazásaim során.

Szekeres Judit regényei ITT megvásárolhatók!