Sodró Eliza vallomása a gyermekáldásért folytatott küzdelméről
A mi kis falunk sztárja, Sodró Eliza több év reménykedés és bizonytalanság után végre az első gyermekét várja. A kismama most őszintén vallott arról a nehéz útról, amely során nemcsak egy rejtett orvosi problémával, hanem mélyen gyökerező családi traumákkal is szembe kellett néznie. Eliza történetével reményt szeretne adni mindazoknak, akik hasonló küzdelmet folytatnak a gyermekáldásért.
Hamarosan életet adhat az első gyermekének A mi kis falunk népszerű színésznője, aki számára az anyává válás útja korántsem volt zökkenőmentes. Sodró Elizának hosszú ideig nem sikerült teherbe esnie, és végül csak egy meddőségi szakvizsgálat során derült fény arra, hogy krónikus méhnyálkahártya-gyulladás akadályozta alattomosan a gyermekáldást. Miután a problémát antibiotikumos kezeléssel orvosolták, az orvos zöld utat adott a próbálkozásnak. A színésznő most elárulta, a fizikai akadályok mellett lelki gátakkal is meg kellett küzdenie. A családjában visszatérő elem volt a perinatális veszteség: a nagymamája első gyermeke például halva született, amely történet mélyen belé vésődött: Eliza pici kora óta tartott attól, hogy rá is ez a sors vár.
– Amikor nem jött össze a saját baba, úgy éreztem, ezek a mélyen bennem élő családi traumák is gátját képezhetik a gyermekáldásnak, ezért muszáj rajtuk dolgoznom. Egyszer azt álmodtam, hogy üldöz egy hatalmas farkas, és amikor már annyira kimerültem, hogy tudtam, végem van, akkor megálltam, megfordultam, és azt mondtam: itt vagyok, akármi történik, én nem futok tovább. Akkor a farkas ledöntött a lábamról, fölém hajolt, végignyalt az arcomat, majd elment. Ez revelatív élmény volt, megértettem, hogy nem érdemes elfutni a félelmeink elől, hanem szembe kell néznünk velük – idézte fel Eliza.
A színésznő számára egyfajta terápiaként működött a Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá című előadás, amelyet a férjével, Rusznák Andrással játszott. Ez a darab arról szólt, hogy egy házaspárnak halva születik a kisbabája.
– A huszadik előadás körül jutottam el oda, hogy meg tudtam magamnak fogalmazni: ez a karakterem, Alex fájdalma nem az enyém. A nagymamám fájdalma nem az enyém. Az én történetem máshogy fog alakulni. A kezemben van a sorsom – fogalmazott a színésznő.
Reményt szeretne adni másoknak
Amíg nem jött össze a baba, addig párjával nem akartak róla beszélni, ám miután már sikerrel jártak, Eliza úgy érezte, meg kell osztania a nyilvánossággal azt a tapasztalatot, amelyen keresztülmentek.
– Az én esetemben olyan probléma állt fenn, amely nem könnyen fedezhető fel. Ráadásul Magyarországon, ha egy meghatározott folyamaton végigmegy az ember a nőgyógyásszal, és bizonyos idő elteltével sem fogan meg a baba, általában azonnal a lombikot szokták javasolni – magyarázta Eliza, hozzátéve: nekik szerencséjük volt, ugyanis egy meddőségi specialista felfedezte, hogy méhnyálkahártya-gyulladása volt, amely mellett száz százalékig biztos, hogy sikertelen lett volna az összes lombikpróbálkozás, mivel a petesejt beágyazódása volt akadályoztatva.
– A méhnyálkahártya-gyulladás kimutatásához nemcsak megfelelő szakemberre, hanem egy speciális gépre is szükség van, amely csak kevés helyen áll rendelkezésre az országban. Azért is mesélem ezt el, hátha másnak is eszébe jut ez az eshetőség, amikor már úgy tűnik, minden mást kizártak – hangsúlyozta.
Elmondása szerint az az időszak, amikor nem sikerült teherbe esnie, nem viselte meg annyira lelkileg, mert arra koncentrált, hogy kiderítse, mi a gond.
– Olyan volt, mint egy orvosi krimi. Ahogy sorra zártuk ki a lehetséges okokat, egyre több információhoz is jutottunk. Ebben a négy évben rengeteget tanultam a női test működéséről. Elkezdtem figyelni a testem jelzéseire, egészségesebben táplálkozom, többet mozgok. És véget vetettem az önkizsákmányolásnak, könnyebben mondok nemet. Korábban a színészet volt az első, a színházért képes voltam mindent megtenni, gyakorlatilag nem voltak határaim. Ha valaki felhívott, jövök-e, azonnal igent mondtam. Ha ingyen, akkor ingyen. Ma viszont már mérlegelem azt is, mennyi stresszel jár a munka, és megéri-e a befektetett időt, energiát – jelentette ki.
Az ember sokszor próbálja elrejti mások elől a traumáit, ám a fájdalma ettől még nem múlik el, és nagyon sok szituációban a viselkedésére is kihat. A külső szemlélők, még ha van is bennük empátia, nem feltétlenül tudnak azonosulni az érzéseivel, hiszen nekik nem kellett ugyanazt átélniük, és amikor igazán mélyen volt, talán soha nem is látták a másikat. A Loupe Színházi Társulat 2023 novemberében egy olyan trauma feldolgozását vitte színre, ami még mindig tabutémának számít, az azóta is műsoron tartott darab pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az érintettek segítséget kapjanak.
A kismama eddig havi húsz estét játszott, mostanra viszont elengedte az előadásokat, hogy az élete eddigi legfontosabb szerepére készülhessen fel.
– Nagy váltás. Eddig az identitásom része volt, hogy esténként a színházban vagyok, és rengeteget foglalkozom a szerepeimmel. Ezt most szépen, lassan el kellett engedni. Most az anyaságra készülök úgy, mint egy szerepre. Sokat olvasok róla, videókat nézek, podcastokat hallgatok, workshopra járok, hogy megfelelő tudással vérteződjek fel. Zenét hallgatok, meditálok, összekapcsolódom a babámmal. Teljesen hihetetlen, hogy itt van egy önálló, kis lény a pocakomban, aki tőlem függetlenül is mozog, és én leszek az anyukája – fogalmazott a kismama, aki fizikailag és mentálisan is jól viseli várandósságát.
Lelkesen várják a tesó érkezését
Eliza párjának, Andrisnak van már egy fia és egy lánya, akik már régóta vágytak arra, hogy tesójuk szülessen.
– Már régóta várják, hogy testvérük legyen, és mondogatták is, hogy nem akarnak tizennyolc évesek lenni, mire összejön. Egy kisbaba születése akkor is extrém esemény, ha nem mozaikcsaládba érkezik, de így különösen fontos, hogy sokat beszélgessünk erről. Simogatják a pocakomat, beszélnek a babához, mi pedig erősítjük bennük, hogy milyen szuper lesz ez az egész, de emellett nem szépítjük azt sem, hogy lesznek majd nehezebb időszakok is. A lényeg, hogy minden érzésüket és félelmüket ki merjék mondani, mi pedig meghallgassuk őket. Nagy szerencsénk, hogy Andrisnak és nekem is abszolút támogató családunk van, már fel is vetettem, hogy csináljunk egy közös csetcsoportot vagy Excel-táblát, ahová mindenki beírhatja, mikor jön vigyázni a babára és segíteni nekünk. Egyelőre mindenki nagyon lelkes! – tette hozzá Sodró Eliza.
