Már tini korom óta nagy bennem a késztetés, hogy írjak, de sokáig nem találtam ennek megfelelő formátumot. Aztán jött 12 évvel ezelőtt a blogolás és az emberek visszajelzései alapján egy kicsit megjött az önbizalmam is, mert nagyon megkedvelték a stílusomat, talán épp azért, mert nyers és szókimondó.

Aztán 2013-ban, amikor úgy döntöttem, hogy vidékre költözöm, az is hozzátartozott, hogy az írásból szeretnék ezentúl élni és elindultam ezen az úton, megírva első regényemet. Szeretek keményebb témákat választani, olyasmit, amire az emberek kíváncsiak, de csak keveseknek adatik meg, hogy személyesen is megéljék.

Saját tapasztalataidat dolgoztad bele a történetbe, vagy a fantázia szüleménye?

Minden könyvemnek valóság az alapja, olyasmi, ami velem történt meg. Ez nem azt jelenti, hogy a főhős egy az egyben én vagyok, inkább csak a gondolataimat fogalmazza meg, de előfordult már az is, hogy egy karakter egészen másmilyen lett a történet végére, mint amit én gondoltam róla. Szeretnek önálló életre kelni és megmutatni, több van bennük.

Összegezve azt mondhatnám, 80% valóság és 20% kitaláció a regényeim alapja.

Megtalálnak az olvasóid személyes kérdésekkel? Kérnek tanácsot tőled szexuális problémáikkal kapcsolatban?

Több mint 3 évig vezettem Sorskerék néven egy szexuális felvilágosító blogot, ahol a kalandjaim szavakba öntése mellett tanácsadással is foglalkoztam. Sajnos az emberek erotikus kultúrája a béka feneke alatt van és sokszor a legalapvetőbb tennivalókkal sincsenek tisztában.

Pedig néhány egyszerű dologgal, a saját testünk megismerésével, egy kis odafigyeléssel, sokkal több elégedett párkapcsolat lenne és kevesebb válás. Manapság az is divat, hogy az emberek az első komoly gondnál inkább feladják és továbbállnak, eszükbe sem jut, hogy a problémát meg is lehet oldani, pedig ha őszintén megnyílunk a másik előtt, akkor minden orvosolható.

Férfiak is olvassák a regényeidet? Vannak ilyen irányú visszajelzések?

Igen, természetesen férfiak is olvasnak. Bár legtöbbjük először elintézi egy kézlegyintéssel, hogy „á ez a romantikus izé nem nekem való”, de aztán, amikor ejtek egy-két mondatot arról, miért írtam meg, akkor rögtön feltámad az érdeklődésük.

Kulcsfontosságú számomra a regényeim kapcsán, hogy a férfiak és a nők számára egyaránt emészthető legyen.

Szókimondó, időnként meglehetősen nyers szavakkal ecseteled az erotikát. Nem kaptál negatív kommenteket emiatt?

Nem. Sőt… a leggyakrabban azt kapom, hogy ez így pont jó. Benne van az őszinteség, de mégsem túl nyálas. Az emberek jobban szeretik az egyértelmű erotikus jeleneteket, mint a körülírást, csak ne legyen közönséges.

Gyakran olvasok olcsó szerelmes füzeteket, mert abból remek ihletet tudok meríteni, hogy sikerüljön megőrizni az egyensúlyt.  A való életben a szex ritkán olyan romantikus, vagy előre megrendezett, mint a filmbéli, vagy könyves jelenetekben. Legalábbis az én életemben a spontaneitásé a főszerep.

Így aztán gyakorlom, hogy kell jó erotikus jelenetet írni, sok időt töltök a megformálásával. Amire büszke vagyok, hogy új regényemben, a Vörös glóriában sikerült egy 6 oldalas szerelmi jelenetet megalkotni.

A magánéletben is szenvedélyes a természeted, vagy csak a könyveidre jellemző a túlfűtöttség?

Azt hiszem, valódi természetemre a kaotikus a legmegfelelőbb jellemző. Nagyon nehezen elviselhető vagyok és eddig csak alig egy-két olyan férfit találtam, aki képes engem kordában tartani. Erős a személyiségem, de közben odaadó és érzékeny is. Szenvedélyesen szeretem nem csak az erotikát, de az egész életet. Igazi hedonista módjára élek, nem bánva meg semmit és kiélvezve az utolsó cseppig, ami adódik.

A legújabb regényed, a Vörös glória is keményen szexuális töltetű témát dolgoz fel. Ugyanakkor, ha jól tudom, erős jellemfejlődést jelenítesz meg benne, nem csupán az erotikáról szól…

Amikor az emberek fülébe jut, hogy dolgoztam „a szakmában”, akkor meglepődnek. Aztán jönnek a fura kérdések, többnyire mindenki ugyanarra kíváncsi. Ezért gondoltam úgy, hogy megmutatom ezt a világot egy kicsit belülről.

Mert az, ami az újságokban, filmekben, könyvekben eddig megjelent az örömlányok életéről, az tele van negatív dolgokkal és hazugságokkal.

Én egy olyan képet szerettem volna rajzolni, ami kicsit átbillenti a mérleg nyelvét. Rengeteg lány él Magyarországon úgy, hogy nem kényszer alatt, hanem saját döntése alapján csinálja, amit csinál, ideális körülmények között. Sokuknak ez ugyanolyan munka, mint bármi más.

Végül pedig, ami nagyon fontos, a legtöbben nem ragadnak meg ezen a szinten. Csak ugródeszka számukra a könnyen szerzett pénz. Van, aki házra gyűjt, van, aki egy műtétre, vagy arra  - mint regényem főhőse is – hogy befejezze az egyetemet és diplomát szerezzen.

Attól, hogy valaki néhány évig a testéből él, még nem örömlányként fog megöregedni. A Vörös glória megmutatja, hogy igenis, ebben a munkában is rejlenek kiaknázható lehetőségek. Magamról is azt gondolom, fele ennyire sem menne jól az írás, ha nem lenne ennyi élmény a hátam mögött, amik nagy részét a munkának köszönhetek.

Más téma… Mivel foglalkozol, amikor nem írsz? Hogyan pihened ki magad?

Nagyszüleim százéves házában élek, amin osztozom egy kutyával, Dundival és 7 cicával: Szörpi, Levendula, Pepi, Henci, SutyiHercegnő, Rafia és Vattacukor. Mert, ugye, egy olyan embernek, akibe ennyi kreativitás szorult, nem hívhatják a cicáját Józsinak, vagy Cirminek.

Szerencsére van elég nagy kert, így tavasztól késő őszig a veteményesé a főszerep, paradicsom, paprika, csicseriborsó, fokhagyma, chili terem a kertben, amiket aztán fel is dolgozok, változatos formákban.

A kezdeti, nehéz időkben sok segítséget kaptam a falubeliektől, így úgy éreztem, a magam módján viszonoznom kell. Ezért csatlakoztam a helyi polgárőrséghez, rendszeres járőrözéssel ügyelünk a rendre, illetve részt veszünk a főzős rendezvényeken is.

A kreativitás más formában is jelen van az életemben, az írás és blogolás mellett kosárfonást tanulok, valamint az újrahasznosítás is kedvenc témám. Műanyag palackokból és régi újságokból készítek papírmasé tündérházikókat.

Szeretem azt az érzést, hogy reggel, amikor felkelek, én dönthetek arról, mivel teljen a nap. Felnőttkorom  legjobb döntése volt, hogy visszaköltöztem a szülőfalumba és íróként itt építettem fel az életem.

Rona Fire regényeiről többet megtudhatsz, ha ide kattintasz!