Pünkösdi hagyományok
Akárcsak a többi nagy keresztény ünnephez, a pünkösdhöz is számos hagyomány, népszokás kötődik. Cikkünkben most sorra vesszük azokat, amelyek ma is élnek és segítenek abban, hogy a múlt megidézése által a megújulásra és az életigenlésre fókuszáljunk.
A pünkösd
A pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, tehát egy mozgó ünnep, neve pedig a görög pentekosztész, vagyis ötvenedik szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe volt: előbb a befejezett aratást, később a Sínai-hegyi törvényhozást – amikor is Mózes kőtáblákon megkapta Istentől a törvényeket – ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon.
A kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg pünkösdkor. A keresztény egyházi ünnep története szerint
Krisztus mennybemenetele után az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas égzúgás, szélvihar támadt, a Szentlélek pedig lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.
Ekkor Péter prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, majd követni kezdték, ennek köszönhetően megalakultak az első keresztény gyülekezetek, a pünkösd ily módon tehát az egyház születésnapja is.
A pünkösdi népszokások szorosan kötődnek a keresztény ünnephez, ám jelen vannak bennük a tavaszköszöntés pogány népi hagyományai is. A szokások, hagyományok egytől egyig az életigenlés, a megújulás és a jövőbe tekintés jegyében zajlanak.
Pünkösdi királyválasztás
Az egyik legfontosabb pünkösdi hagyomány, amely már a középkorban is élt és egész Európában elterjedt, a pünkösdi királyválasztás. A legények különféle ügyességi feladatokban, például lóversenyben, vagy bikahajszában teszik próbára magukat, és aki nyer, az lesz a pünkösdi király, akinek a többi legény engedelmességgel tartozik.
A pünkösdi király hatalma egy évig tart – innen ered a jól ismert közmondás: „rövid, mint a pünkösdi királyság”.
A hagyomány szerint a pünkösdi ügyességi játékok győztesét virágokkal és szomorúfűzágakkal borították, ez volt az ő különleges koronája. A pünkösdi király uralma alatt, tehát egy évig minden lakodalomba és mulatságra hivatalos volt, és minden kocsmában ingyen fogyaszthatott.
Pünkösdi királynéjárás
Sok helyen a leányok pünkösdi királynét választottak a kislányok közül. A fehérbe öltöztetett, fátyollal vagy piros mintás kendővel borított királyné egy leányokból álló díszes menet élén járta a falut házról házra, egy kosárban pedig rózsaszirmokat vitt, azzal hintette be az őt megajándékozók portáját.
Ha szívesen fogadták a menetet, a kíséret tagjai a magasba emelték a királynét és azt szavalták, hogy „ekkora legyen a kendtek kendere”, ha viszont nem fogadták őket szívesen, akkor a pünkösdi királyné leguggolt, hogy ne nőjön magasra a kender a háznál.
Pünkösdölés
A pünkösdölés a pünkösdi királynéjárás egy sajátos változata, mely egy énekes-táncos adománygyűjtő szokás. Van, ahol a pünkösdi királynét kíséri végig a falun a díszes menet, de van, ahol a pünkösdi király és királyné a menet élén együtt járják az utcákat.
A legtöbb helyen énekekkel, mondókákkal, tánccal mondanak köszönetet a ház lakóinak, a pünkösdölést pedig egy nagy mulatsággal zárják.
Zöldágazás
Régen pünkösdkor szokás volt zöld ágakat tűzni a házakra, a kerítésekre és az istállókra. Az emberek nyírfaágat, gyümölcsfaágat és bodzát tűztek ki, hogy így űzzék el az ártó, rossz szellemeket és védjék a ház lakóit, állatait, valamint a terményt.
Ez a szokás máig él, akárcsak a zöldágjárás, amely egy vidám énekes-táncos gyerekjáték. A gyermekek a kapukon áthaladva, zöld ágakkal és virágokkal a kezükben járják be a falut, közben pedig énekelnek. Innen ered a gyermekek által ma már egész évben szívesen énekelt és eltáncolt Bújj, bújj zöld ág című gyermekdal is.
Májusfa-kitáncolás
Az egyik legkülönlegesebb, ma is élő pünkösdi népszokás a májusfa-állítás és -kitáncolás. A hagyomány szerint a legény a kedvesének állítja a májusfát a háza elé vagy az udvarára, ezzel is jelezvén, hogy komolyak a szándékai.
A májusfát jellemzően május elején állítják a legények, pünkösdkor pedig a leányokkal együtt kitáncolják, azaz egy nagy mulatság keretében kidöntik.
Ma már hagyományőrző csoportok és települések is állítanak saját májusfát, hogy így ápolják a hagyományt. Sárváron például immár több mint egy évtizedes hagyomány, hogy május 1-jén látványos májusfaligettel díszítik a Nádasdy-vár előtti területet.
Csíksomlyói búcsú
Talán a leghíresebb pünkösdi hagyomány a csíksomlyói búcsú, az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseménye és zarándoklata, amelyet minden évben pünkösd szombatján tartanak az erdélyi Csíksomlyón.
A csíksomlyói búcsú története egészen a középkorig nyúlik vissza: ez volt a katolikus székelyek fogadalmi zarándoklata, mely mostanra már egy több felekezetet is összekötő, vagy inkább felekezetek felett álló esemény.
A legenda úgy tartja, hogy az első csíksomlyói búcsú 1567-ben volt. János Zsigmond erdélyi fejedelem ekkor döntött úgy, hogy fegyverrel kényszeríti a katolikus székelyeket az unitárius vallás felvételére. A székelyek serege pünkösd szombatján Csíksomlyón gyülekezett és Szűz Mária segítségével legyőzték a fejedelmet a Hargita Tolvajos-hágójában. Ekkor fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben elzarándokolnak ide pünkösd szombatján.
