Kautzky Armand a sorsra bízza a szerelmet
Kautzky Armand, akinek a jellegzetes, selymes orgánumát az egész ország ismeri – többek között James Bondként, Pierce Brosnan magyar hangjaként – csütörtökön ünnepelte a 62. születésnapját. Bár a Jászai Mari-díjas színművész szerint az életkora szinte már „arcpirító”, a munkakedve és a nyitottsága a régi. A színész nemrégiben lezárult televíziós munkájáról, a színházi feladatairól, a magánéletéről és az újrakezdés esélyeiről mesélt.
Hogyan ünnepelsz?
– Szeretem a születésnapokat, de magamat ünnepeltetni kevésbé. A hatvanadik volt az egyetlen, amikor nagy összeröffenést csináltam, meghívtam a még élő rokonokat, a barátaimat, és egy szép műsorral készültem nekik. Most a gyerekeim szerveztek valamit, teljes volt a titkolózás, én csak annyit tudtam, hogy szépen fel kell öltöznöm és este elvisznek valahová. Szűk családi körben voltunk, és ez jól is van így.
Októberben kiderült, hogy tíz év után távozol a Duna Tv képernyőjéről, ahol a nézők hosszú időn át láthattak többek között a Családi körben és az Agytornában. Akkor szűkszavúan annyit mondtál, nem hosszabbították meg a szerződését. Mi történt pontosan?
– Határozatlan idejű szerződésem volt, ami bármikor indoklás és kötelezettség nélkül felbontható mindkét fél részéről. Aztán azt mondták, nem számolnak velem tovább. Különösebb indoklást nem kaptam, talán annyit, hogy külsős vagyok. Nekem annak idején, ötven felett hatalmas megtiszteltetés volt, hogy a Duna Tv-nél megbíztak bennem, és Novodomszky Éva mellé ülhettem be műsorvezetőként. Élő magazinműsort vezetni a televíziózás legnehezebb műfaja, de nagyon megszerettem. Megmondom őszintén, nagyon hiányzik az életemből. Megszoktam az életformát, a stresszt, mindent.
El tudod képzelni, hogy visszatérsz a képernyőre, akár a közmédiához, akár máshová?
– Nagyon bízom benne, hogy ez az állapot nem végleges, csak egy technikai átmenet, és lehet folytatása. Nincsenek illúzióim, hatvan fölött az ember után már nem kapkodnak úgy, mint negyvenévesen, de a nyitottságom és a kíváncsiságom pontosan ugyanolyan, mint régen. Ha bármelyik csatorna vagy műsor felhívna, biztosan elgondolkodnék rajta. Végtére is a nézőkért dolgozunk, ha a közönségnek igénye van rám, én örömmel megyek.
A képernyő után a színház viszont most is kárpótol...
– A televíziós munkáim megszűnésével felszabadultak a délutánjaim, így most sokkal nyitottabb vagyok az új szinkronos megkeresésekre, narrációkra, alámondásokra is, és persze, a színházra is. Hála Istennek, több színházban is játszom. A TBG Productionnél a Tesla című musicalt már több mint egy évtizede hatalmas sikerrel visszük. Az Art-Színtérben játszom és rendezek is, a Körúti Színházzal pedig már húsz éve dolgozom együtt, legutóbb a Kaktusz virágát mutattuk be. Emellett önálló irodalmi estekkel járjuk az országot Hűvösvölgyi Ildikóval, és felolvasószínházat csinálunk Sáfár Mónikával. Munkamániás vagyok, úgyhogy egyáltalán nem unatkozom.
Említette, hogy a tévé után most több szinkront is tud vállalni. Ha már szinkron, annyit talán elárulhatunk, hogy az e-mail-címében is szerepel az ikonikus 007-es szám. A hétköznapokban gyakran megkérik, hogy mondjon valami „Bondként”?
– Nem tagadom, állandóan! (nevet) Néha kicsit meg is őszülök tőle, de persze, nem haragszom érte, mindig szívesen mondok egy-két klasszikus mondatot.
Négy év telt el a válásod óta. A hölgyrajongók ostromolnak?
– Ostromról szó sincs, randevúra még nem hívtak. Kedves, együttérző üzeneteket szoktam kapni ismeretlenektől, amiben leírják, hogy például ők mióta vannak egyedül. Jólesik, hogy ennyien írnak, és ami a legfontosabb, hogy semmi erőszakosság nincs bennük.
Próbálsz ismerkedni, vagy inkább a sorsra bízod a szerelmet?
– Teljesen a sorsra bízom. Az én koromban az ember már nem nagyon próbálkozik. Fél az ember a visszautasítástól, vagy még inkább a csalódástól. Úgyhogy nem erőltetem, meglátjuk, a Jóisten és a sors majd elintézi ezt, ha úgy kell lennie. De nem vagyok egyedül. A lányom itthon lakik velem, és a két kutya is mindig vár idehaza.
Amikor elfújod a születésnapi tortán a gyertyákat, mit kívánsz majd?
– Egy bizonyos kor felett már nem a külsőségek vagy a karriersikerek hajtják az embert. Én most már inkább tartalmas, békés éveket kívánok magamnak, szellemi és fizikai egészséget, hogy minél tovább aktívan és épségben lehessek jelen a színpadon és az életben.
