Kabát Peti elárulta, mit érez most, hogy a fia a nyomdokaiba lépett
Egyszerre lehet áldás és átok is egy gyerek számára, ha a szülei nyomdokaiba akar lépni. Egykori válogatott futballistaként Kabát Péter büszke arra, hogy fia, Kevin is a labdarúgást választotta, de támogatni csak szülőként szeretné.
Ön mit szólt, amikor a fia a focit választotta?
– Nagyon örültem, büszke vagyok rá, de sosem erőltettem. Az számomra fontos volt, hogy sportoljon, de nem akartam mindenáron, hogy focista legyen. Ám valahol érthető volt, hogy ezen az úton indult el, hiszen a válogatott jégkorongozó testvéremet kivéve mindenki focizott a családban.
Nem túl nagy nyomás számára, hogy Kabát Péter fia?
– Biztosan, de szerencsére jól kezeli. Persze, ebben az is segít, hogy hagyom önállóan érvényesülni.
Ez a titka annak, hogy ő is sikeres lehessen?
– Tényleg mindenkit ismerek a foci világában, de sosem nyúltam utána, sosem kértem edzőktől vagy sportvezetőktől, hogy segítsék Kevin pályáját. Szerintem, ha a gyerekünk követ minket a pályán, elsősorban szülőnek kell lenni, nem szakmabelinek.
Mit szólna, ha Kevin hátat fordítana a focinak?
– Szerintem erre semmi esély, mert szívvel-lélekkel csinálja, szereti és tehetséges is benne. De ha mégis úgy döntene, mást csinál, támogatnám természetesen.
