Ha nem voltál még szerető, nem tudod, mi a szenvedély
Egy nő, aki a titkos viszonyában fedezte fel igazán a szexualitását, a vágy szabadságát és érezte meg először, milyen a visszafojthatatlan szenvedély – „Mara” története
„Ha nem voltál még szerető, nem tudod, milyen titokban találkozni, és előtte egész nap arra várni, hogy végre hozzáérhess a másikhoz. Egész álló nap a munkahelyen másra sem gondolni, mint hogy milyen lesz végre megérezni az illatát, megfogni a kezét, a karját, letépni az ingét, és azon imádkozni, hogy ő is tépje le a blúzodat, de ha lehet, mégse teljesen láthatóan. Vagyis utána ne vegyék észre, csak te tudd, hogy igazság szerint darabokra szedtek valaki másnak a konyhaasztalán, mondjuk egy ismeretlen, titkos hely konyhapultján vagy fürdőszobájában. Az egész olyan, mintha szétesnél, és ettől lennél egyben. Hogy ott az a férfi, minden idegszálad ki van rá hegyezve, de a titkos szabályok szerint nem lehet állandóan írni, hívni, üzengetni, így ezerszeresére nő a találkozás előtti izgalom, és azoknak az óráknak az extázisa, amikor együtt lehettek. Akkor egyszerűen lehull minden lepel, minden kimondhatóvá és elfogadhatóvá válik, és rájössz, hogy minden mozdulatod érzéki, és minden érintés meg felület meg tapintás erotikus lehet.
Persze, van, aki szerint ilyesmi egy klasszikus kapcsolatban is lehetséges, de én ilyet még nem tapasztaltam soha korábban, csak a mostani kedvesemmel, akiről senki sem tudja, hogy hozzám tartozik, és rólam sem, hogy hozzá, nem lehet, mert túlságosan is el vagyunk kötelezve másnak, egyelőre úgy tűnik, nem boríthatjuk teljesen az életünket.
Üzleti ügyben találkoztunk, a cégünk az ő cégének dolgozott, de ez lényegtelen is, és sokkal hamarabb az irodája kanapéján találtuk magunkat, mint ahogy valaha is el tudtam volna képzelni magamról. Aztán rájöttünk, hogy – az üvegajtót és a körülményeket számba véve – ez nem az ideális megoldás, és elkezdtünk lakást bérelni egy órára, vagy inkább kettőre, ha lehet, nagy ritkán háromra, mert én a hosszabb időt szeretem, de persze ez nem mindig megoldható.
Nem hiszem el, hogy ennyi időnek – több, mint harminc évnek - el kellett telnie ahhoz, hogy valakinek teljesen nyíltan el merjem mondani a vágyaimat. Persze neki elmondtam, de most nem merném így mindenkinek, csak annyit, hogy gyakorlatilag minden megtörtént köztünk, amit el tudtam képzelni, meg olyan is, amit nem. Az extrémebb kiegészítőket és hasonlókat most nem említve, az egyik legszexibb élményem az volt, hogy a kedvesem, az én észveszejtő, fantáziadús, izzadságában is illatos titkos pasim már megismert annyira, hogy nagyjából tudja, mi jöhet be nekem (meg persze neki), kibérelt egy olyan búvóhelyet, ahol még sosem jártunk korábban, odahívott, de az ajtóban bekötötte a szemem. Mivel nem tudhattam, hogy néz ki a hely, hol a konyha, hol a fürdő, merre a fal, végig egyedül csak rátámaszkodhattam, csak az ő teste volt a viszonyítási pont egész délután, amíg számomra látvány nélkül szeretkeztünk, ha azt a tempót szeretkezésnek lehet nevezni, az egész tér értelmezhetetlen és ismeretlen volt nélküle, ő pedig odatámasztott, fektetett, hajtott, ahova gondolt. Hogy egy ágy volt, amin feküdtem végső soron, az biztos, de hogy az előszoba, vagy a háló falának dőlve sikítottam akkorákat, azt már nem tudom, főleg, hogy csak akkor engedte, hogy körülnézzek, amikor már az egész végén kiléptünk a lakásból.
Na jó, utána nehéz volt leplezni a lábamban a remegést az utcán, és szerencsére ő is kimerült, két kávét is megittam, hogy magamhoz térjek, de azóta sem felejtettem el azt az extrém délutánt.
Megmondom őszintén, alig várom, hogy megint kitaláljon valami hasonlót.”
Búvóhely.com - ahol a kalandok kezdődnek
