Frida Kahlo (1907. július 6. – 1954. július 13.), teljes nevén Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón, egy olyan mexikói művész volt, aki saját magát művészetén és személyiségén keresztül fejezte ki tragikus balesetét követően, melynek köszönhetően egy rendkívül hosszú időt, csupán 18 évesen, ágyhoz kötve kellett töltenie rehabilitációjának részeként. Attól kezdve kezdett el önarcképek festésére összpontosítani egy, az ágymennyezetére erősített tükör segítségével, amit később festőállványra váltott, tökéletesítve így fokozatosan és autodidakta módon festészeti technikáját személyes élményein keresztül történelmi pillanatokban.


Frida Kahlo életéről nem lehet beszélni a Mexikó történelmi eseményeinek figyelembe vétele nélkül. Ez az időszak volt az, amikor az ország és intézményrendszere, kulturális élete fejlődésnek indult, mindez a szociokulturális, a mexikói társadalom fejlődésnek köszönhetően, valamint mindezekre a folyamatokra az újonnan megjelenő művészeti irányzatok is rányomták a bélyegét. Frida művészete olyan tipikus jellegzetes elemeket tartalmaz, amelyek Mexikó kultúráját tükrözik, ugyanakkor globálisak is.

Mexikó liberális úti célként a húszas és harmincas években virágzott, mely a világ minden tájáról vonzotta a külföldi művészeket, írókat, fotóművészeket és filmkészítőket egy olyan időszakban, mely a Mexikói Reneszánszként vált ismertté. A Frida Kahlo kiállítás egy forradalom utáni Mexikóból származó művészeti és kulturális kifejezésmódot mutat be. Egy állandó belső konfliktusokkal tűzdelt 1910 és 1920 közötti időszakot követően, a mexikói forradalmat követő mexikói kormányok fő prioritásait a nemzetállami projekt, valamint az intézményes gyökereken nyugvó nemzeti identitás létrehozásának szükségessége alkották, melyek a konfliktus ellenére fenn tudtak maradni, mint például a Nemzeti Középiskola, mely talán a legfontosabb az összes közül, hiszen a fiatal mexikóiak itt a pozitivizmus tudományos elveit alapul véve tanulhatták a következő hivatásokat: ügyvédek, orvosok és doktori címmel rendelkező akadémikusok, akik ugyanazokat az intézményes értékeket képviselték; Frida Kahlo egyike volt ezen diákoknak.

1928-ban Frida Kahlo A Fiatal Kommunisták Szövetségéhez csatlakozott, ugyanabban az évben, amikor Diego Rivera, a közoktatási minisztérium falait festette. 1929-ben ment hozzá, az akkor már híres Diego Rivera festőhöz. Mivel a kommunista párt nem kívánatos személynek nyílvántotta őket, ezért az Egyesült Államok-felé vették az irányt. Majd csak 1934ben tértek vissza mexikóba, majd három évvel később, Trotszkijnak is ideiglenes otthont adtak. Aktívan részt vettek a Trotszkij által vezetett mozgalomba valamint szolidaritást vállaltak a Spanyol szolidaritási mozgalomban. 1938-ban André Breton barátja lett, miután New Yorkban is bemutatta művészetét.

1940-ben Diego és Frida válásért folyamodtak, de néhány hónap különélés után, ismét házasságot kötöttek. 1942-ben megalapították a “Mexikói Kultúráért Szeminárium”-ot. 1943ban, már mint tanárként mutatkozott be Frida az “Esmeralda” Akadémián, tanítványait a későbbiekben “Los Fridos” vagyis “a Fridák”-ként emlegették. 1946-ban a “Moisés” elnevezésű állami elismerésben részesült. 1948-ban újra felvették a mexikói kommunista párt tagjai közé. 1953-ban a Mexikóvárosi Kortárs Művészeti Galériában önálló kiállítása nyílt meg, amely az egyetlen ilyen kiállítás volt Mexikóban, Frida Kahlo halálig.

Frida Kahlo Budapesten. Ma, Frida Kahlo világszerte ismert mexikói művészek közé tartozik. Számos kiállítása nyílt meg híres nemzetközi múzeumokban. A jelen kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria és a Dolores Olmedo Múzeum közötti nemzetközi kapcsolotnak köszönhető, továbbá melynek során végre lehetőség nyílt arra, hogy a magyar közönség számára is hozzáférhetővé váljon Frida Kahlo művészete. A kiállítás nem jöhetett volna létre a Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma, Mexikó Külügyminisztériuma Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökségének –a Mexikói Nagykövetségen keresztül–, valamint a Gránit Bank, MVM Group, AirFrance és Sofitel Budapest Chain Bridge, illetve számos egyéb támogató és intézmény segítsége nélkül. Dr. Lantos Adriana kurátori munkájának köszönhetően, a budapesti kiállítás egy elismert kulturális jelentőségű eseménnyé válhat, mely sok látogatót fog vonzani a Nemezeti Galériába.