Csobot Adél újjászületett kisfia érkeztével
Csobot Adél a Blikknek mesélt életéről, arról, hogy milyen jó újra átölelni kedvesét, Istenes Bencét, valamint hogy milyen édesanya és mire számít a Kölnbe költözés után.Blikk: Hogy viselte az elmúlt 50 napot, amíg a párja a világ másik végén forgatott?
Csobot Adél: Lelkileg nem volt egyszerű időszak, kemény ötven nap volt, amelyeket folyamatosan számoltam vissza. Bence is első nap felírta a falára egytől ötvenig a számokat, és mindennap lehúzott egyet. Mert annak ellenére, hogy az ember pontosan tudja, mennyi van még hátra, jó látni, ahogy fogynak a napok.
Blikk: A mindennapokat hogyan sikerült nélküle megoldani?
Csobot: Bence szeret apuka lenni, de azért az elutazása előtt is nagyrészt én voltam Natannal. Persze hatalmas segítség volt olyankor, amikor színházi előadásom vagy egyéb dolgom volt, és a fiunk mellett tudott lenni. Ebben az időszakban anyukám váltotta őt, amiért hálásak vagyunk neki mind a hárman.
Blikk: Mennyire változtatta meg az anyaság?
Csobot: Natan érkezésével én is újjászülettem. Akarva-akaratlanul is megváltozol, de konkrét dolgokat nem tudok mondani, hogy miben lettem más. Az életem változott meg, de hogy a belsőm megváltozott-e? Csapódtak hozzá dolgok, olyan érzések, amelyeket Natan iránt érzek. Korábban is felelősségtudatos voltam, de most a sors rám bízott még egy életet.
Blikk: Mindig is bohókás nőnek tűnt. Ez változott?
Csobot: Nem, ugyanolyan maradtam, csak egyéb tulajdonságok felerősödtek.
Blikk: Mennyire tudatos anyuka?
Csobot: Ha az a kérdés, hogy inkább ösztönös vagyok-e vagy tudatos, akkor a válaszom: az előbbi. A legjobbat akarom a fiamnak, de nem megyek mindennek utána fanatikusan. Mindig is az érzéseimre hallgattam, bármiről legyen szó, most így vagyok vele is. Nem vagyok paramami. Egy fiatal anyuka szerintem sokkal lazább, hiszen az idősebbek sokkal több veszéllyel vannak tisztában.
Blikk: Több változás történt az utóbbi időben az életében, legyen szó családalapításról vagy a külföldre költözésről. Mi lesz így az énekesnővel?
Csobot: Más lett az életem Natan születésével, egyéb dolgok kerültek előtérbe, de továbbra is fontos az énekesnői létem, még ha most nincs is annyi időm rá. Hiszem, hogy ez idővel változik, ahogy ez a kisgyerek cseperedik, egyre inkább kapok én is nagyobb játékteret. Okom nincs panaszra, hiszen ugyanúgy vannak fellépéseim, játszom színházban.
Blikk: Ez Budapesten működik, de ha huzamosabb ideig Kölnben élnek?
Csobot: Akkor is működik. Próbáljuk alakítgatni a kis életünket úgy, hogy ne égessünk fel semmit a hátunk mögött. Ott is el kell kezdenünk az életünket, de próbálunk mindent úgy szervezni, hogy ha itthon munka van, akkor itt legyünk. Ez persze állandó logisztikát igényel.
Blikk: Bencével ellentétben önnek idegen város Köln. Mennyire találta meg ott a helyét?
Csobot: Korai lenne még erről beszélni, hiszen ugyan töltöttünk már ott hosszabb időt és felfedeztük a környéket, még az ismerkedés időszakában járunk.
Blikk: Zavarja, ha valaki nem szereti?
Csobot: Én már nem akarok megfelelni senkinek! Eljutottam oda, hogy tudatosan foglalkozom azzal, hogy ne akarjak megfelelni. Tudom magamról, vagy legalábbis bízom abban, hogy jó ember vagyok. Az zavar, ha valaki azért tart rossz embernek, mert nem ismer, vagy belekevert egy olyan szituációba, amelyből nem tudtam jól kijönni. Az igazságtalanság nagyon zavar, de azt már például régen elengedtem, hogy a kommentelők ostorozása miatt kiakadjak. Régen bántottak a bejegyzések, vélemények, nem értettem, hogyan lehet szörnyűségeket írni rólam azok után, hogy három percet láttak belőlem a tévében. Akkor fiatal voltam, most már nem érdekel.
Blikk: Mondja ezt 23 évesen...
Csobot: Persze most is az vagyok, de örülök, hogy még az elején megtapasztaltam a negatív dolgokat. Az elmúlt négy-öt évben eljutottam odáig, hogy már nem érdekel, mit írnak az emberek.
Blikk: Van konkrét elképzelése, merre tart művészileg?
Csobot: Azt gondolom, nem véletlenül történik most velem, ami történik. Lehetőséget kaptam, hogy rájöjjek, mit is akarok igazán. Úgy érzem, érek azzal, hogy lett egy gyermekem, és különböző szituációkat kell megoldanom, például hogy a párom ötven napig nincs mellettem. Ez komoly lelki helyzeteket szül, amelyekből jól lehet építkezni. Ez az idő éppen arra jó nekem, hogy mérlegre tegyem az érzéseket, mi fontos és mi nem, hogy rájöjjek, ki is vagyok én valójában.
Blikk: Miért, kicsoda Csobot Adél?
Csobot: Most megfogott! Nehéz ezt megfogalmazni, hiszen ezekről a belső vívódásokról az ember nem szokott beszélni. Itt vagyok én, egy 23 éves anyuka, egy fiatal csaj, aki éli a mindennapjait, és dolgozik. Azt csinálhatja, amit szeret, de azt gondolom, a nagy produktum még várat magára „Csobot Adél énekesnőként”. Ugyan mindenki így hív, ez a megnevezésem, de én azért még keresem az utam. Ám ilyenkor jó, hogy még csak 23 esztendős vagyok, és hála az elmúlt öt évnek, sok dologra már fiatalon rájöttem. Annyi helyzetet sodort elém az élet, rákényszerített, hogy megtanuljak bizonyos dolgokat. Például a kisfiam születésével is számot vetettem, hol is tartok, mit is szeretnék.
Blikk: Szerencsés.
Csobot: Nem hiszek abban. Natan érkezése lefékezte egy kicsit az életem többi részét, de azért minden halad tovább. Vágyom dolgokra, például más színházi szerepekre vagy új dalokra, de igazából most másról szól az életem. Viszont nagyon klassz, hogy arról mesélhetek, még csak 23 éves vagyok, otthon vár a gyermekem, és ötven nap után végre hazajött Bence!
Forrás: Blikk
