Csákányi Eszter ezért nem lett gyereke
Csákányi Eszter az Örkény Színház vezető színésze, Kossuth-díjas, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Megannyi nagy sikert élt meg a pályafutása során, ugyanakkor az fáj neki, hogy édesapját, a legendás Csákányi Lászlót „csak” a közönség ismerte el. Családi titkaikról beszélt, valamint azt is elárulta, miért nem lett gyermeke.
A pályája során többször váltott társulatot és irányt: Kaposvártól a Katonán át a Krétakörig mindig a belső igényei szerint döntött. Elmondása szerint ezek nem ösztönös, hanem nagyon is tudatos lépések voltak.
„Nagyon is a fejemmel döntöttem. Valami mindig történt, ami nekem nem esett jól, s mivel én csak hittel tudok bármit is csinálni, továbbléptem” – mondta.
A pálya kezdetén még az is felmerült, hogy teljesen más irányt vesz az élete, miután harmadszorra sem vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Végül Kaposváron kötött ki, ahol egy induló társulat tagja lett, ami később meghatározó színháztörténeti műhellyé vált.
Az apai minta, ami meghatározta az indulást
Fontos családi háttér is kísérte ezt az utat: az édesapja, Csákányi László nagy hatással volt rá.
„Apám lejött hozzám Pestről, és elégedetten állapította meg, hogy a legjobb helyen vagyok. Ő soha nem volt ennyire bátor, nyilván benne volt ebben az is, hogy felelős volt a családjáért, értem és a húgomért. Nem engedhette meg magának, hogy ne legyen anyagi biztonságban.”
Csákányi Eszter számára az apai minta egyszerre jelentett támaszt és különválást: míg az édesapja a biztonság felől közelített, ő a kockázatot választotta, mert csak hitből tudott dolgozni és dönteni.
„Bízom benne, hogy büszke lenne rám, viszem az életművét tovább. Apám óriási színész volt, de még Kossuth-díjat sem kapott. Úgyhogy én a Kossuth-díjam felét anno neki ajánlottam fel. Meggyőződésem, hogy most is lát engem, s míg élek, vigyáz rám”.
Ezért nem lett családja Csákányi Eszternek
A magánéletéről is nyíltan beszélt. Tudatos döntésként nem alapított családot, mert úgy érezte, a színház mindent kitölt az életében. „Igen. Tudtam, hogy nem lennék jó anya, hiszen az én életem közepe a színház, mindig mindent ez alá rendelek.”
Ma az Örkény Színház társulatában érzi igazán otthon magát, és hetven felett is azt mondja, különös erőt ad neki, hogy szükség van rá. Közben az EgyÉletem című előadásában a saját életét játssza el, ami számára egyszerre kihívás és felszabadító élmény.
„Élvezem a kreativitást, szeretek és tudok tanulni” – foglalja össze azt a hozzáállást, amely végigkísérte a pályáját, és amely ma is ugyanúgy működteti, mint évtizedekkel ezelőtt.
