Udvaros Dorottya titkos kapcsolatáról vallott
Meglepő magánéleti történeteket rejt Udvaros Dorottya Vetkőzés című életrajzi könyve, amelyet Nyáry Krisztián írt. A könyv történeteit bemutató sorozatunk első része a Cserhalmi Györggyel folytatott viszonyt fedi fel. Az évtizedeken át titkolt kapcsolatuk egy hosszú barátság után váratlanul, szinte egyik pillanatról a másikra fordult át szenvedélyes, se veled-se nélküled szerelembe. Derült égből villámcsapásként érte őket, amikor együtt forgatták a Meddőhányó című regény 1987-es filmes adaptációját Besztercebányán.
„Legjobb haverokként érkeztünk meg a forgatásra. Két hét múlva pedig úgy indultunk vissza Magyarországra, hogy többé nem akarunk mással lenni, kizárólag egymással. Beleszédültünk egy rettenetes, pusztító szerelembe. Végig tudtuk, hogy végzetesen súlyos hibát követünk el. De nem tehettünk semmit ellene. (...) A semmiből ütött be, mint egy atomvillanás, az a mindent elsöprő lelki és testi vonzalom, aminek nem lehetett ellenállni” – idézte fel Udvaros. A történtek után bevallotta a férjének – akivel akkor már valójában nem alkottak egy párt –, hogy viszonyt kezdett Cserhalmival.
„Hiába nem voltunk már együtt, ez mégis nehéz helyzet volt. Bejelentettem, hogy mivel én hoztam meg a végső döntést, én fogok elköltözni albérletbe az addigra otthonossá tett közös lakásunkból, Máté pedig felváltva lakik majd kettőnknél. Arról fogalmam sem volt, hogy Gyurka ezalatt mit mond otthon. Az ő kapcsolatuk a feleségével, Erzsivel szinte gyerekszerelemként indult, elképesztően erős kötelékek fűzték őket össze. Ma már tudom, hogy ezt nemcsak nem lett volna szabad, de nem is volt lehetséges megbontani” – fogalmazott Dorottya. A héjanász az avaron típusú szerelem hosszú ideig elhúzódott, s még az is megfordult a két színész fejében, hogy közös családot alapítanak.
„Éveken át tartott ez a szerelmi vihar: az euforikusan boldog időszakok, a hatalmas szakítások és még nagyobb kibékülések sorozata, ami maga alá temette mindkettőnk addig nagyjából rendezett és nyugodt életét. (...) Gyurkával hol közös gyereket akartunk, hol pedig örökre összevesztünk, és a színházban nem is szóltunk egymáshoz – annak megfelelően, hogy ő éppen velem képzelte-e el az életét, vagy a feleségével, vagy egyikünkkel sem” – gondolt vissza a múltra Udvaros, aki egyik szerepében a felfokozott érzelmi viharok miatt rendszeresen fel is pofozta Cserhalmit.
„Az egyik jelenetben a szerelmében sértett Céliméne felpofozza Alceste-et. Nem terveltem ki a dolgot előre, de amikor ott, a színpadon megláttam Gyuri arcát, kitört belőlem minden feszültség, és tiszta erőből akkora pofont lekevertem neki, hogy majdnem földre került tőle. Egy másodperc töredékéig látszott csak, hogy meglepte a dolog, de – kissé támolyogva – végig szerepben maradt. Innentől kezdve minden egyes előadáson megkapta tőlem a nem csak színpadi természetű pofonját. Ez a nyugtatónál sokkal hatékonyabb módszernek bizonyult.”
Bár a kapcsolatot igyekeztek titokban tartani, azt végül Cserhalmi édesanyja leleplezte a nyilvánosság előtt.
„Volt azonban valaki, aki ennél önfeledtebben tudott örülni: Gyurka édesanyja, Magda. Nagyon szerettük egymást, ezért ő örömében világ elé kürtölte a – az akkor éppen megint napsütéses szakaszában lévő – kapcsolatomat Gyurkával. Egy bulvárlapnak újságolta büszkén a parlamenti ünnepségen: 'A fiam és a menyem miatt vagyok itt! Dorka most még a jövendőbeli menyem. (…) Sokáig hordtam a kezemen két gyűrűt: a saját jegygyűrűmet és Gyuri apjáét. Nemrég a két gyűrűt lehúztam az ujjamról, s odaadtam Gyurinak és Dorkának, hogy legyenek legalább olyan boldogok, amilyenek Gyuri apjával mi voltunk!'”
Innentől kezdve mindenki kíváncsi volt rá, hogy a színész elvált-e a feleségétől, amire pedig az volt az egyértelmű válasz, hogy nem. A mindenki számára megterhelő szerelem végül nem állta ki az idő próbáját. A szakítás természetesen megviselte Udvarost.
„A Gyurkával való kapcsolatom pont azután ért végérvényesen véget, amikor a nyilvánosság számára egyértelművé vált, hogy közünk van egymáshoz. Mi ketten sosem beszéltünk magunkról nyilvánosan, igyekeztünk védeni a privát szféránkat. A színházi jól értesültek persze, pletykálták, hogy együtt vagyunk, a közeli ismerőseink azt is tudták, hogy nem mindig. Nem volt a mi kapcsolatunknak ünnepélyes lezárása, könnyes búcsú sem, csak olyasmi, mint ami előtte százszor is megtörtént: elkeseredett és dühös szakítás. Nekünk ez soha nem ment kultúrember módjára, csak drámával. Amikor rájöttem, hogy most nem fogunk kibékülni, szomorú voltam, de meg is könnyebbültem. Azt gondoltam, nem lehet ennyi emberrel szórakozni: hol hazamenni, költözni, hol megint elköltözni. Túl sokat szenvedtünk mi is és Erzsi, Gyurka felesége és a lánya, és az én fiam…” – zárta a visszaemlékezését a 72 éves színésznő.
Kerestük Cserhalmi Györgyöt is, hogy ő hogyan emlékszik vissza a kapcsolatukra, ám a színművész nem kívánt nyilatkozni, ám röviden ő is megemlékezett a szerelmükről Csáki Judit 2024-es, Cserhalmi – Nem lehet mindennap meghalni című életrajzi kötetében.
„Amikor az Udvarossal összebútoroztunk, akkor is volt Sári (a lánya – A szerk.). Sári az mindenek előtt volt. És amikor annak vége lett, beköltöztem az Endrődi Sándor utcába. Aztán hazamentem. Mert előbb meg kellett azt beszélni, hiszen azért négy évig oda voltam.”
