Kudlik Júliát akarta menyének Antal Imre édesanyja
Évtizedekig egyszemélyes intézmény volt a Magyar Televízióban: ha ő megjelent a képernyőn, biztos volt a siker, mert mindenki szerette. Szerette a humorát, a tájékozottságát, azt, hogy minden műfajban otthon volt: Antal Imre vezethetett szórakoztató műsort, diákvetélkedőt, Táncdalfesztivált, zenei műsort, a nézőket mindig a készülék elé szegezte.
Már nemzetközi hírnév előtt álló, ifjú zongoraművész volt, amikor egy kézbetegség kettétörte a karrierjét, és bár sosem adta fel a reményt, hogy meggyógyul, új karriert kellet építenie. Megtalálta a televíziózás, és ebben is klasszis lett, mintha csak mindig erre készült volna. Egyszemélyes intézmény volt, de sokszor láttuk műsorvezetőtársakkal, és nem véletlenül: imádtak vele dolgozni, mert Antal Imre akkor is szórakoztatott, amikor leálltak a kamerák: ontotta magából a vicceket. Egyvalaki azonban az összes pályatársánál jobban kötődött hozzá. Kudlik Júlia, akivel Imruska felejthetetlen párost alkotott.
– Nagyon együtt járt az agyunk, egymás gondolatát is ismertük – mondta lapunknak a ma is rendkívül népszerű, egykori bemondónő. – Az első közös szereplésünk és a barátságunk egy népzenei műsornak, a Röpülj pávának köszönhető, ahová engem hívtak mellé műsorvezetőnek. Később más műsorokban is együtt dolgoztunk. Jó volt vele, sok mindent ellestem tőle. Imre nagyon szerethető ember volt – nyilatkozta Kudlik Júlia.
A rajongás kölcsönös volt, Antal Imrét már az első pillanatban elvarázsolta a kolléganője.
– A mai napig élénken él bennem annak a műsornak a forgatása, amikor Júlia bohócnak volt öltözve – idézte fel egykor az emlékeit a Blikknek Imruska. – Annyira elbűvölt, hogy orra estem az egyik operatőr lábában. A legelső munkánkat azonban soha nem fogom elfelejteni, amikor együtt vezettünk egy népzenei kórusversenyt. Aztán annyira tetszettünk együtt az embereknek, hogy egyre többet hívtak minket, szerepeltünk együtt a televízióban és a vidéki rendezvényeken. Nem csoda, hogy amikor Julikát más férfival látták, sokan azt hitték, megcsal engem.
És valóban, olyan feltűnő volt köztük a harmónia, hogy a nézők hamar összeboronálták őket, bárhogy is bizonygatták, hogy nem kötik össze őket gyengéd szálak. De nemcsak a nézők hitték, hogy több van köztük munkakapcsolatnál és barátságnál.
– Az imádott anyukám titokban azt remélte, hogy Kudlik Júlia lesz a menye, annyit szerepeltünk együtt. Szépnek és anyatípusnak gondolta, hiába mondogattam neki, hogy csak barátok vagyunk... – mesélte 2009-ben, az utolsó interjúban Antal Imre, aki akkor már Hospice-házban feküdt.
A kettejükről szóló pletyka olyan makacs volt, hogy Kudlik még 2023-ban, a Kikötő Polgári Szalon egyik rendezvényén is fontosnak tartotta tisztázni, milyen volt a viszonyuk.
– Imrus külön fejezet az életemben. Olyan volt számomra, mintha a bátyám lett volna. (...) Mellette nem lehetett unatkozni! Állandóan észnél kellett lenni! Belőle nem lehetett felkészülni. Az agya gyorsabban járt a fénysebességnél. Igazán öröm és megtiszteltetés volt, hogy vele dolgozhattam.
Ellenállhatatlan volt
Antal Imre nemcsak a képernyőn sziporkázott, szívesen lépett fel hazai és külföldi színpadokon is. És ennek nemcsak a közönség örült, hanem a kollégái is.
– A Mikroszkóp Színpaddal egy hónapos turnén vettem rész Amerikában és Kanadában, ahol Imrus volt a konferanszié, s persze, imádták a kinti magyarok is – idézte fel az emlékét Szóka Júlia énekművész, operettprimadonna. – Mindig sziporkázott, ontotta magából a vicceket, még az autóban sem állt le a viccelődéssel, állandóan sztorizott. Egy lehetőséget sem hagyott ki, hogy mókázzon, mindenből viccet csinált. Az biztos, hogy ő volt a társaság központja, vele lenni felüdülés volt. Egy kerti partin a turnén olyan koktélt kreált Bacardi rumból, limonádéból és szódából, hogy sokáig emlegették a kollégák. Különben, ha jól emlékszem, a Bailays volt a kedvence. Jó volt vele idehaza is a haknikon találkozni, mert akkor garantált volt a jókedv. Nagyon hiányzik.
Heller Tamás is sokat haknizott idehaza és külföldön Antal Imrével.
– Egyszer egy külföldi turnéról jöttünk haza, és Ferihegyen, amikor elsőként ment ki a váróba, Imruska – a legnagyobb meglepetésére – fotósok seregével találkozott... azt hitte, miatta jöttek ki. Üdvözölte őket széles mosollyal, de senki nem kattintott. Majd kisvártatva vakuk tucatjai villogtak, erre felderült, de azért hátranézett, így látta, hogy mögötte egy világsztár, Carlos Santana ballagott... Egyszer elhatároztuk Forgács Gáborral és Beregi Péterrel, hogy megtréfáljuk az ország nagy viccmesélőjét, és a színpadon egyetlen poénján sem nevetünk. Nehéz volt megállni, hiszen jobbnál jobb poénokat sütött el, de sikerült. Mi pedig minden vicce után azt mondtuk, hogy na, ezt hallgasd meg Imruska! S nyomtuk mi is a jobbnál jobb vicceket, amelyeken jókat derültünk a közönséggel együtt. Szerencsére ő is. Ha társaságban voltunk, ő volt mindig a hangulatfelelős, nagyon hiányzik – sóhajtott Heller.
