Hirtelen színesebben láttam a világot
A következő történetet Attila küldte, aki szép lassan lett szerelmes...
Mielőtt még a történetembe belekezdenék, bevallom őszintén, nem vagyok híve az internetes társkeresésnek, de most kellemesen csalódtam, és nem bántam meg, hogy belevágtam.
A történetem nem túl hosszú, egyrészről szomorú, de mint minden romantikus történetnek, a vége ennek is boldog.
A Randivonalra való regisztrációm hirtelen felindulásból történt, mikor 11 év házasság után a feleségem közölte, hogy el akar válni. Ezután persze időre volt szükségem ahhoz, hogy el tudjam engedni a múltat és visszarázódjak a régi kerékvágásba. Körülbelül fél év kellett ahhoz, hogy összeszedjem magam.
Az oldalon sok lánynak írtam, de kevés választ kaptam. Ekkor elkezdtem kételkedni abban, hogy az internetes társkeresés működőképes formája az ismerkedésnek – aztán, mikor már feladtam, megtaláltam Őt!
Hirtelen minden más lett, ismét színesebben láttam a világot, mert láttam, hogy van értelme annak, amit csinálok. Szép lassan szerelmes lettem. Bár még nem sokszor találkoztunk, érzem azt, hogy szeret, és érzem, hogy fontos vagyok neki és szüksége van rám – ahogy nekem is rá!
Ez az az érzés, amit már régen nem éreztem, ami nagyon hiányzott, és ami most ismét itt van, bennem van. Csodálatos érzés!
Neki van három csodálatos gyermeke, ami miatt rendkívül bizonytalan volt, nem hitte el, hogy így is elfogadja majd valaki. Megismerkedésünkkor sokat mesélt a múltjáról, én pedig rendkívül tisztelem és becsülöm Őt, hogy végigcsinálta azt, amit végigcsinált.
Egy szóval boldog vagyok.
Aki eddig nem bízott az internetes társkeresésben, próbálja ki és legyen türelmes. Mindenkinek sok sikert kívánok.
Attila&Adrienn
