Herendi Gábor a válásáról vallott
Herendi Gábor, a Futni mentem és a Valami Amerika rendezője a legsikeresebb magyar filmesek egyike, ám azt kevesen tudják, milyen komoly magánéleti változásokon ment keresztül az elmúlt években. Miközben a filmjei százezreket vonzanak a mozikba, ő csendben építette újra az életét. A rendező most őszintén beszélt a válásáról, az apaságról és arról, hogyan találta meg újra a boldogságot a második felesége oldalán.
A rendszerváltás óta legnézettebb magyar filmek listáján szinte fej-fej mellett halad a Hogyan tudnék élni nélküled? és Herendi Gábor Futni mentem című alkotása. A november végi bemutató óta már 700 ezernél is többen látták az Udvaros Dorottya főszereplésével vetített filmet, ezzel a rendező önmagát is legyőzte a mozilátogatók számát jegyző versenyben, hiszen első filmje, a Valami Amerika harmadik a ranglistán „csak” 529 ezer nézővel, ha az elmúlt negyed évszázadot nézzük. Az utóbbi időben tehát alig akad olyan ember, aki ne hallotta volna Herendi Gábor nevét, noha eredetileg nem is a filmes világban dolgozott volna.
A 64 éves filmrendező, filmproducer és forgatókönyvíró fogorvosnak tanult, aztán reklámfilmes lett, majd jöttek a nagy sikerű játékfilmjei, amelyekkel azonnal belopta magát a nézők szívébe.
– Az édesapám fogorvos volt, az édesanyám fogtechnikus, az otthonunk pedig a rendelő. Édesapámhoz sok színész és rendező járt, én közöttük nőttem fel. Fábry Zoltán rendező a család barátja volt, ő mindig mondogatta az apámnak: „Nehogy engedd a gyereket rendezőnek, mert a cipője mellett fog járni!” Ez nem tántorított el engem a kamaszkori álmaimtól, csak hát akkoriban a színművészeti főiskolára úgy lehetett jelentkezni, ha az embernek volt már egy diplomája – idézte fel Herendi Gábor, aki ennek ellenére élvezte azt, amit csinál.
Mindegy, milyen jó volt a fogorvosi is, jelentkeztem a színművészetire, de négy-öt évig nem vettek fel, s addig fogorvosként dolgoztam, apám legnagyobb örömére
– tette hozzá.
Hiába él a reflektorfényben, a rendező magánéletéről mégis keveset lehet tudni. Most azonban azt is elárulta, hogy miután harmonikus családban nőtt fel, vágyott arra, hogy egyszer neki is legyen családja. Ma pedig már kétgyermekes édesapa: a lánya, Rozi egy reklámügynökségnél dolgozik, míg a fia, Máté mesterséges intelligenciával foglalkozik.
Egy váláson is túl van
– A fiam és a lányom között 14 hónap a különbség, s kicsinek olyanok voltak, mintha ikrek lettek volna. Tündéri gyerekek voltak, nekem soha nem kellett velük veszekednem. Már nagyok, a mai napig jó testvérek, Londonban egy lakásban élnek – mesélte Herendi, aki ma már nem a gyermekei édesanyjával él.
Miután Andreával összeházasodtunk, az azt követő években mind a kettőnk életében, munkájában óriási változások történtek, ezáltal mi is változtunk, az egyikünk jobbra, a másikunk balra fejlődött. Majd azon vettük észre magunkat, hogy nem egy irányba, inkább másfelé megy az életünk
– fogalmazott a Futni mentem rendezője, aki bevallotta: bár nem volt könnyű az az időszak, mindent megtettek azért, hogy a gyermekeik a lehető legkevesebbet sérüljenek.
– A válás soha nem könnyű, főleg, ahol gyerekek vannak. Rozi és Máté akkor tizenhárom és tizennégy évesek voltak. Mondanom sem kell, lelkiismeret-furdalással küszködtem, éppen ezért a válás után igyekeztem apukaként jól teljesíteni, időnként túlteljesíteni. Azt hiszem, vagy inkább remélem, a gyerekeim nem sérültek a válásban – magyarázta az édesapa.
Herendi Gábor szerencsésnek érzi magát, mert a válása után rövid idővel újra rátalált a szerelem a második felesége, Herendi-Mihók Ildikó személyében.
Mázlista vagyok, nekem könnyen ment. A válásom után három hónappal találtunk egymásra a második feleségemmel. Ildikó 14 évvel fiatalabb nálam, 10 éve élünk együtt, mégpedig úgy, mint két gimnazista.
Minden este hol színházba, hol moziba megyünk, sokat utazunk, mozgalmas életet élünk. Ildikóval mindenben hasonló az ízlésünk, hasonló az érdeklődésünk, mindenben jó társai vagyunk egymásnak – hangsúlyozta a filmrendező.
