Frei Tamás csak magyar nővel tudja elképzelni az életét
Bár otthon érzi magát Amerikában, Firenzében és Nizzában is, Frei Tamás csak magyar anyanyelvű nővel tudja elképzelni az életét.
Frei Tamás sosem volt az egy helyben ülős típus: fiatal kora óta utazgat, az egyetemet is külföldön járta. Most ingázik Nizza, Florida, Firenze és Budapest között, emellett folyton úton van, hol Ausztráliában, hol Japánban fordul meg. Szinte mindig felkeresi személyesen is azokat a helyszíneket, ahol regényei játszódnak, nemrégiben Olaszország déli felén ismerkedett meg a híres alvilággal.
„Legutóbb Szicíliában voltam egy hatalmas olívaültetvényen, és volt szerencsém a saját bőrömön tapasztalni a maffia jelenlétét” – kezdte a Bestnek az író, aki az utazáshoz interneten rendelt előre bérautót. Mindenre kiterjedő biztosítást kötött rá komoly összegért, ám ezt a helyszínen nem fogadták el, a kölcsönző irodájában újra ugyanennyit kellett befizetnie.
„Elvittem a kocsit, ott parkoltam, ahol mondták, de amikor visszaértem az ültetvényről, azt láttam, hogy az első sárhányón egy hosszú karcolás van. Csakis szándékosan lehetett ilyen sérülést okozni a parkolóban... Visszavittem a kölcsönzőbe, ahol az átvételkor rá sem pillantott az ügyintéző, amikor körbejárta, csak az első sárhányóra. Pontosan tudta, hogy lesz ott egy sérülés, amit az önrészem, jó 100 ezer forint levonásával tudnak majd kijavítani...”
Ennek ellenére imádja a toszkán életérzést, az év egy részét itt is tölti. Ilyenkor reggelente kávézik, könyvtárba és múzeumba jár. Gyermekei gyakran látogatják, mindketten külföldi egyetemen tanulnak.
„Élvezem nagyon az életemet, pánikolok is attól, hogy fogy. Senkivel nem cserélnék. Annyira kívánom, hogy a gyerekeimnek is ilyen életük legyen, mert akkor én is nagyon boldog lennék” – mesélte Frei, aki sok időt tölt el párjával is.
„Csak magyar nővel tudom elképzelni az életemet, hiába beszélek pár nyelven, fontos nekem az anyanyelv. Nem egyszerű engem lekövetni, mert olyan szabad foglalkozás kell hozzá, amilyen nekem van, vagy saját vállalkozás. [...] Úgy fogalmaznám meg egy regényes hasonlattal a helyzetemet, hogy a válásom óta, lassan két évtizede íródik életem nagy regénye, amiben adódtak epizódszereplők, de az ember igazából a főszereplőt keresi örökké. Remélem, happy end lesz a vége, mert akkor jó minden regény.”
Forrás: Blikk
